BENEDEK Elek

HONSZERZŐ ÁRPÁD

Az író ebben az életrajzi regénnyé összeálló legendáriumában még nem vált el a legenda és a történetileg igazolható esemény. A könyv a ködbevesző őstörténet egyik meghatározó állomásától, a Dnyeszter menti táborhelytől a honfoglalásig, illetve Árpád 907-ben bekövetkezett haláláig követi nyomon a vezér és népe sorsát. Bármennyire is érvényesül az epikus egységekből fölépülő műben a romantika fölnagyító, megszépítő, helyenként túldimenzionáló vagy szentimentálissá formálódó tulajdonsága, az író nem hallgatja el a tragikus, szomorú történéseket, a megrendítő haláleseteket, a vesztes ütközeteket sem. Ám a dicső múlt megpróbáltatásokkal és fölemelő győzelmekkel kavargó históriájában megjelenik a korai magyar történelem minden fontos alakja: Levente, Álmos, Botond, Zsolt, a hét vezér, miközben e mozaikos módon megformálódik a honszerző Árpád életregénye, benne a máig eleven epizódokkal, a fehér ló áldozattal, a pusztaszeri gyűléssel, a vérszerződéssel.

Az író végső soron Árpádban, a "legnagyobb magyarban" Attila örökségét rajzolta meg, aki ősei földjére tért vissza, vezette haza nemzetét és alapította meg a hunoktól örökölt hazát. Benedek Elek e művét is áthatotta az a törekvés, hogy a gyerekeknek úgy kell felnőniük, magukra és a világra eszmélniük, hogy tisztában legyenek meghatározó közösségük, a nemzet értékeivel, ismerjék és becsüljék a múltból táplálkozó szellemi hagyományait. Ez a könyve is e cél jegyében a gyerekeknek íródott.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez