BODOR Pál

KÉK FOLT

Meghal egy egyetemista lány. Némi gyanakvás után egyértelműen kiderül - legalább is a hatóságok számára -, hogy öngyilkosság történt. A mű szerzője, pontosabban az a személyiség, első személyben mondja el a történetet, illetve aki a különböző szereplőket szóra bírja, mégis kutatni kezd. A regény első néhány fejezete még krimihez hasonlít: olyasmiket derít ki a szerző, hogy például a nyomozást vezető rendőrtiszt jól ismerte az áldozatot, sőt valószínűleg szerelmes volt bele. Hasonló - gyanúra okot adó - apróságok derülnek ki másokról is: a barátnőről, az évfolyamtárs fiúpartneréről, a háziasszonyról stb. Lassan-lassan azonban minden krimiszerű vonását elveszti a mű: nem arról van már szó, kinek állhatott érdekében Simon Ilona, becenevén Zili halála, hanem egyre inkább arról, hogy vajon miért menekült a halálba ez a látszólag vidám, derűs, szép és sokak szerint szerencsés lány. A nyomozás felderíti Zili egész életútját, a koncentrációs táborban töltött gyermekéveitől a szülői ház korántsem felhőtlen légkörében zajló nagylányévekig, majd az egyetemista viaskodásait partnerekkel, udvarlókkal stb. A regény zárása ismét visszakapcsolás a krimihez - egy magasabb szinten: magáról a szerzőről is kiderül, hogy szerette, imádta Zilit, féltékeny volt rá, lehet, hogy ő gyilkolta meg. Ez azonban már nem bűntetőjogi kérdés: arra mindenképpen fény derült, hogy szinte mindenki felelős, és az általános tanulság is levonható: mindnyájan felelősek vagyunk mindenki életéért és haláláért.
A Romániában játszódó, az ottani egyetemi-értelmiségi ifjúság életmódját, viszonyait kitűnően ábrázoló regény komoly irodalmi értékkel bír, krimiszerű részleteiért, keretéért viszont sokan fogják keresni az igénytelenebb olvasók közül is.

Vissza a főoldalra   * * *    Vissza a kereséshez