Franz BRENTANO

AZ ERKÖLCSI ISMERET EREDETE

A múlt századi osztrák-német filozófusnak eddig (1994) ez az egyetlen magyarul megjelent műve. Ő az egyik megalapozója annak a filozófiai pszichológiának, amely - még az empirikus kutatásokat megelőzően - a lelki jelenségek jellegének, eredetének alapjait módszeres gondolkodással vizsgálta.
Az erkölcsi ismeret eredete, ez az 1889-ben publikált jogfilozófiai előadás mintegy összefoglalása azoknak a "pszichologizmussal" is vádolt felvetéseknek, amelyekkel Brentano az etikai ismeretek eredetére kérdez rá, s amelyben a lélektani szempontok a filozófia megújítását célozzák. A gondolatmenet kiindulópontja: lehetséges-e olyan jogforrást találnunk, amely eligazít abban, mi a helyes, mi az erkölcsös. A szerző nem hisz a velünk született erkölcsi eszmékben, de a teljes etikai relativizmus álláspontját is elutasítja, a természetes jog értelmezését tartja elfogadhatónak, hiszen létezik "olyan szabály, amely önmagában, önmagáért és természete szerint helyesnek és kötelezőnek ismerhető fel". A módszeres filozófiai gondolkodás kiváló mintáját adva, a pszichikai jelenségek ún. intencionalitását leírva, a brentanoi okfejtés a viselkedés szentesítését, az etikai ítéletek természetét járja körül. Az érzelmi ítéletek, a jó és rossz, a szeretet és gyűlölet evidenciája vezetnek el a pozitív törvényalkotáshoz, amelyet ezek a természetes, intencionális ismeretek szentesítenek. A valódi etikai ismeret forrásait kutatva Brentano az ősi, törzsi, majd a hellén és a keresztény kultúra fejlődésvonalát rajzolja ki egy utopisztikus "erkölcsi jövőbe" vetett pillantással zárva okfejtését. A tartalmas előszóval, jó bibliográfiával együtt kiadott fordítás olvasása nem könnyű: a mű stílusa olykor szárnyaló, másutt száraz, aprólékosan elemző.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez