Geoffrey CHAUCER

TROILUS ÉS CRISEYDE

Chaucer második költői korszakára az olasz irodalmi hatások nyomják rá bélyegüket. E korszak kiemelkedő alkotása az 1372-86 között keletkezett Troilus és Criseyde című monumentális elbeszélő költemény, amelynek fő forrása Boccaccio Filostrato c. műve. A Troilus és Cressida szerelméről szóló, középkori eredetű legendát újszerűen, realista eszközökkel dolgozza fel. A művet drámaisága, az elbeszélésbe szőtt, aprólékosan kidolgozott lélekrajzok, Cressida és a kerítő Pandarus jellemének sokoldalú ábrázolása, s a szenvedélynek meggyőző erővel való festése szinte egyenrangúvá teszi főművével, az 1386-1400 között írt, töredékben maradt Canterbury mesék-kel.
Troilus és Criseyde gazdagon árnyalt jellemrajzával, a szerelem megrendítően emberi ábrázolásával, a költői nyelv erejével és szépségével Chaucer és a középkori angol irodalom egyik legkiválóbb remeke. Amit Boccacciótól kölcsönzött, abból eredetit formált, amit viszont tanult tőle, - meseszövést, szerkesztést -, annak jó hasznát vette olyan műveiben is, amelyeknek nem olasz a forrásuk s amelyeken egyébként sem érződik semmiféle olaszosság.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez