
CSAPLÁR Vilmos
AZ ISTEN
Különös, szinte meghatározhatatlan műfajú munka Csaplár Vilmos
Az Isten című műve. Formáját tekintve akár imádságnak is
tekinthető, hiszen a szerző Istennel társalog lapjain, őt
szólítja meg, neki beszél, neki tárja fel kétségeit, vele
szemben fogalmazza meg állításait, az ő meghatározására
törekszik. De esszének is vélheti az olvasó, amelynek témája az
istenhit, a filozófiai, teológiai, köznapi, klasszikus és
modern istenképzet mibenléte, érvényességi köre, jelentősége az
író számára, s általánosabban az ember, az emberiség számára.
De olvasható a mű akár regényként is, hisz Csaplár kitűnő
epizódokból, szinte kis novellák füzéreiből építi fel, ezek
pedig mindig egy - egy lélek (vagy lelkek csoportja)
istenkereséseit, istenkisértéseit, Isten ellen való lázadásait
tárgyalják, sokszor megtévesztően objektív, írói látásmóddal.
Ismét mások, nem kevesebb joggal, úgy vélhetik, Csaplárt
megihlette a sok-sok sátánosságról, satanizmusról szóló
elméleti és profán beszámoló és kriminalisztikai munka, ezekből
idéz, ezeket igyekszik kommentálni, az ezekből kibontható
világképeket próbálja rekonstruálni és magyarázni, hogy azután
saját vízióját, katasztrofizmusát adja elő. E sokféle olvasat,
értelmezés mindegyike lehet jogos, a mű valóban hallatlanul
komplex és izgalmas alkotás. Azzá teszi nemcsak megírási
módjának költői szépsége, s benne az írónak a tárgyalt
problémákhoz való szenvedélyes, lírai viszonyulása, de az is,
hogy Csaplár kitűnően ért hozzá, hogy összekapcsolja az egyedi
tényeket a filozófiai absztrakciókkal, a prózaversszerű
felidézéseket a súlyosabb bölcselő reflexióval, az önvallomást
a világ (és a szakirodalom) objektív tanúságtételeivel. Nehéz,
felkavaró, inkább csak - elmélyülésre, reflexióra hajlamos
olvasóknak ajánlható könyv.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|