CZIFFERSZKY István

ÖRDÖGGYŰRŰ

Az írásokat szinte kivétel nélkül egyfajta kegyetlen vadászszemlélet hatja át. Az öreg Suhajda alakja többször is felbukkan, így az Ördöggyűrűben is, ahol eredményes vadászútjára kíséri el a krónikás. Kegyetlen motívumokban bővelkedik a Rossz lövések című elbeszélés, amely egy 1951-es vaddisznóvadászat eseményeit eleveníti fel. A Makádi rókavészben például: "Mindenki egyetértett abban, hogy a rókát nem kell sajnálni. Túlságosan is szapora, káros dúvad, irtsuk, ahol érjük". Ez a felhívás eredményezi aztán a címben jelzett "rókavészt". Vízi vadászatról szól A vidra, ahol nem is túlzottan titkolt motiváló tényező: az értékes prém. Az orvvadász golyója találja el a szarvastehenet, akinek négynapos borja is hamarosan éhenhal. Petes apó, a Ládacsapda mestere vadmacskát ejt foglyul; elpusztul egy öreg szarvasbika az erdő mélyén (A bőgőkürt); a malacos kocára lő tévedésből valaki, s haláltusájában fetrengő állatot a vadásztárs golyója szabadítja meg kínjától (A koca halála).
Ilyen és ehhez hasonló, szinte kivétel nélkül komor hangulatot árasztó írások szerepelnek a kötetben. Nem is tudom, kinek lehetne ajánlani, - egy biztos: serdülőknek semmiképpen sem.

Vissza a főoldalra   * * *    Vissza a kereséshez