CZIFFERSZKY István
ÖRDÖGGYŰRŰ
Az írásokat szinte kivétel nélkül egyfajta kegyetlen
vadászszemlélet hatja át. Az öreg Suhajda alakja többször is
felbukkan, így az Ördöggyűrűben is, ahol eredményes vadászútjára
kíséri el a krónikás. Kegyetlen motívumokban bővelkedik a Rossz
lövések című elbeszélés, amely egy 1951-es vaddisznóvadászat
eseményeit eleveníti fel. A Makádi rókavészben például: "Mindenki
egyetértett abban, hogy a rókát nem kell sajnálni. Túlságosan is
szapora, káros dúvad, irtsuk, ahol érjük". Ez a felhívás eredményezi
aztán a címben jelzett "rókavészt". Vízi vadászatról szól A vidra,
ahol nem is túlzottan titkolt motiváló tényező: az értékes prém. Az
orvvadász golyója találja el a szarvastehenet, akinek négynapos borja
is hamarosan éhenhal. Petes apó, a Ládacsapda mestere vadmacskát ejt
foglyul; elpusztul egy öreg szarvasbika az erdő mélyén (A bőgőkürt);
a malacos kocára lő tévedésből valaki, s haláltusájában fetrengő
állatot a vadásztárs golyója szabadítja meg kínjától (A koca halála).
Ilyen és ehhez hasonló, szinte kivétel nélkül komor hangulatot
árasztó írások szerepelnek a kötetben. Nem is tudom, kinek lehetne
ajánlani, - egy biztos: serdülőknek semmiképpen sem.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|