Alphonse DAUDET

ÁRVÁK HAJÓJA

Hajót ringat a Szajna, s a hullámain emelkedő-süllyedő Nevers szépe nem csupán farakományt szállít, háza és otthona is egyben a történetbeli családnak. Munka és pihenés, öröm és bánat megtartó egyhangúságában telnek Louveau kapitány és kardos felesége, Clara leányuk, továbbá a legénységi állomány teljes keretét egyszemélyben betöltő matróz napjai, akik otthonuknak vallják a rozoga bárkát. Egy ponton azonban a történet elringatóan csobogó hullámai hirtelen magasba csapnak; ugyanis a párizsi külvárosok csapszékeit előszeretettel látogató Louveau egy elhagyott gyermekbe botlik. S bár igen kemény családi perpatvarok elé néz, a kis kárvallotton megesik mégis a szíve, s hazaviszi a bárkára. A talált gyermek, Victor kedvességén, lendületes segítőkészségén megtörik lassan-lassan a gongokba belekomorodott Louveau mama ellenállása. Telnek-múlnak az évek s a kisfiúból széles vállú, nyugodt mozdulatú, erős legény válik, aki már arra is vállalkozik, hogy a megáradt folyam hátán elszabadult Nevers szépét megzabolázza. Ezzel életeket ment, mert a hajón Clara és két újszülött testvére is fennrekedt, s Louveau anyó szívét végleg meghódítja. Ám a derült égbolton újból sötét felhők tornyosulnak; a gazdag fakereskedő, a mogorva, különc hírében álló Maugendre örökbe akarja fogadni Victort. Igényt tart rá és - mint ez a továbbiakból kiderül - erre bizony komoly okai vannak.

A romantika lecsillapult habzású vizein sikló Árvák hajója árnyalt jellemrajzaival, szívet vidámító humorával és kellőképpen elgondolkodtató, szociográfiai hitelességű háttérrajzaival méltóképpen reprezentálja a kilenc éven felüli gyermekolvasók előtt a francia széppróza jeles alakjának írásművészetét.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez