Fjodor Mihajlovics DOSZTOJEVSZKIJ
BŰN ÉS BŰNHŐDÉS
Az író első nagy regényének a hőse Raszkolnyikov, nyomorgó
pétervári diák úgy érzi, hogy rá nem érvényesek a köznapi erkölcsi
törvények, joga van még a gyilkossághoz is. Hideg fővel gondolja
végig, hogyan teszi el láb alól Ivanovnát, a kártékony
uzsorásasszonyt. Raszkolnyikov úgy véli, hogy a "nemközönséges"
(napóleoni típusú) ember joggal követ el bűnt, ha eszméjét másképpen
megvalósítani nem tudja. Tettét próbának szánja: valóban olyan nagy-e
a lelkiereje, olyan éles-e az értelme, megérdemli-e a szabadságot,
uralkodásra született-e vagy a közös emberi sorsok rabszolgájának? A
végzetes kísérlet nem sikerül: nemcsak a gonosz vénasszonyt, hanem
annak együgyűen jóságos húgát is meg kell ölnie, tehát rosszul
számított logikai számításból, a feltámadó lelkiismeretfurdalása pedig
nyilvánvalóvá teszi, hogy nem Napóleon típusú érzéketlen világhódító.
Az író két lehetőséget villant fel Raszkolnyikov előtt: vagy öngyilkos
lesz, mint Szvidrigaljov, aki megmérgezte feleségét, vagy a
prostituáltá lett Szonya példájára vállalja a szenvedést, a bűnhődést.
A szerkesztés - az író többi regényénél még feszítettebben - drámai
jellegű. Egyik nagy jelenet a másikat követi. A szereplők lelkivilágát
állandóan felkavaró elvi vitákat és beszélgetéseket brutális, kínos,
elkeseredett és váratlan cselekedetek, víziók, hallucinációk és
fenyegető álmok, lázas monológok és kitárulkozások, mítikus
megvilágosodások és rádöbbenések váltogatják.
A világirodalom egyik legmegrázóbb regénye, lélektani remeklés,
amelynek élvezetéhez, átéléséhez azonban olvasottság, valamint a
filozófia, a társadalmi és az emberi lét nagy kérdései iránt elmélyült
érdeklődés szükséges.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|