Fjodor Mihajlovics DOSZTOJEVSZKIJ

BŰN ÉS BŰNHŐDÉS

Az író első nagy regényének a hőse Raszkolnyikov, nyomorgó pétervári diák úgy érzi, hogy rá nem érvényesek a köznapi erkölcsi törvények, joga van még a gyilkossághoz is. Hideg fővel gondolja végig, hogyan teszi el láb alól Ivanovnát, a kártékony uzsorásasszonyt. Raszkolnyikov úgy véli, hogy a "nemközönséges" (napóleoni típusú) ember joggal követ el bűnt, ha eszméjét másképpen megvalósítani nem tudja. Tettét próbának szánja: valóban olyan nagy-e a lelkiereje, olyan éles-e az értelme, megérdemli-e a szabadságot, uralkodásra született-e vagy a közös emberi sorsok rabszolgájának? A végzetes kísérlet nem sikerül: nemcsak a gonosz vénasszonyt, hanem annak együgyűen jóságos húgát is meg kell ölnie, tehát rosszul számított logikai számításból, a feltámadó lelkiismeretfurdalása pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy nem Napóleon típusú érzéketlen világhódító. Az író két lehetőséget villant fel Raszkolnyikov előtt: vagy öngyilkos lesz, mint Szvidrigaljov, aki megmérgezte feleségét, vagy a prostituáltá lett Szonya példájára vállalja a szenvedést, a bűnhődést.

A szerkesztés - az író többi regényénél még feszítettebben - drámai jellegű. Egyik nagy jelenet a másikat követi. A szereplők lelkivilágát állandóan felkavaró elvi vitákat és beszélgetéseket brutális, kínos, elkeseredett és váratlan cselekedetek, víziók, hallucinációk és fenyegető álmok, lázas monológok és kitárulkozások, mítikus megvilágosodások és rádöbbenések váltogatják.

A világirodalom egyik legmegrázóbb regénye, lélektani remeklés, amelynek élvezetéhez, átéléséhez azonban olvasottság, valamint a filozófia, a társadalmi és az emberi lét nagy kérdései iránt elmélyült érdeklődés szükséges.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez