Michael DUMMETT

A METAFIZIKA LOGIKAI ALAPJAI

Dummett az angolszász analitikus filozófia világszerte ismert, immáron klasszikus képviselője. Ahhoz az irányzathoz tartozik tehát, amely "hőskorában", a Bécsi Kör idején határozottan értelmetlennek tekintette a klasszikus filozófia, mindenekelőtt a metafizika kérdéseit is, válaszait is (van-e Isten?; halhatatlan-e a lélek?; van-e szabad akarat? stb.). E hőskor óta az analitikus filozófiában jelentős fordulatok sora következett be. Dummett maga már úgy véli, hogy a metafizika kérdései nemcsak értelmes, de egyenesen megkerülhetetlen problémák. Ahhoz azonban, hogy megválaszolhatók legyenek, a filozófiának még számos előzetes kérdéssel kell szembenéznie. E válaszok természetesen nem megelőlegezhetők. Mindenekelőtt azokat az eszközöket kell megtalálni, használhatóvá tenni, amelyek segítségével a kérdések pontosan megfogalmazhatók, úgy tehetők fel, hogy a válaszok is a megoldás valamiféle reményét nyújtsák. Az eszközök közül a szerző a logikaiakat tekinti legfontosabbaknak. Könyve, amely először 1991-ben jelent meg - de jóval korábbi előadásokra megy vissza -, a metafizikai problémák tárgyalásához alkalmas logikai modelleket vizsgálja. Pontosabban nem is annyira csak logikai, hanem az ezektől elválaszthatatlan jelentéselméleti problematika foglalkoztatja. Ám nemcsak a nyelvi, szemantikai jelentéselmélet, sőt elsősorban nem is az, hanem az igazság-elméletek megannyi szemantikai problémája (függvénye-e egy predikátum jelentése?; hogyan határozza meg az értelem a referenciát?; az igazságfogalom nyelvi környezet stb.).

Az igen alapos és elmélyült vizsgálódások természetesen bőségesen élnek a modern (matematikai) logika legkülönbözőbb koncepcióival és eljárásaival. A mű csak olyanok számára érthető egyáltalán, akik járatosak a modern logika jelöléseiben és alapműveleteiben, ám a kötet - alapvető fontosságú filozófiai opusz, megkerülhetetlen bölcseleti munka.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez