Gerald DURRELL

VADÁLLATOK BOLONDJA

Durrell könyve a szerző pályakezdését, egész további életét meghatározó "tanoncidő" élményeit, kalandjait meséli el vidám, humoros stíusban. Gerald Durrell szinte világra eszmélésének első pillanatától érezte-tudta: egyetlen hivatása az állatok gyűjtése, megóvása, nevelése és tanulmányozása. Miután szülei és idősebb testvérei életét kellőképpen megkeserítette a családi otthonba "bekvártélyozott" majmokkal és skorpiókkal, különböző csigákkal és fülesbaglyokkal, egy, inkább királyi vadaskertekbe, mint békés vidéki udvarba illő dám-szarvas beszerzésével tette fel "merényleteire" a koronát. Hortenzia, a szarvas ezúttal nemcsak édesanyja kertjét tiporta szét, de a "házi állatkert" vágyálmának realitásait is tönkrezúzta. Gerald Durrell a kamaszkorból épphogy kinőve a Londoni Zoológiai Társasághoz fordult s felvázolta kissé talán nagyképűen hangzó terveit a jövőt, pontosabban saját hivatását illetően. A londoni állatkert igazgatójának támogatásával így került Whipsnade később híressé vált, de ekkor még merész kísérletnek számító szabadtéri állatkertjébe, ahol az állatokat a természetes körülményekhez hasonló, tágas területen, viszonylagos szabadságban tartották. Durrell mosolygós, szeretetteljes humorral ír az intézmény első pillantásra furcsának ható vezetőiről, munkatársairól, az egyszerű és jólelkű gondozókról, állatápolókról. Saját élményeit felidézve sorban megismerteti az olvasókat Whipsnade "lakóival", a lusta oroszlánokkal, a tigrisek különös jelbeszédével, a pancsoló jegesmedvékkel, az amerikai bölényekkel s az afrikai zebrákkal, a kínai Dávid-szarvassal s a "fensőbbséges", kissé gonosz indulatú vadtevékkel. A tárgyszerű leírást a legtöbb esetben tréfás történetek, már-már groteszk kalandok színesítik.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez