FALUDY György

POKOLBELI NAPJAIM UTÁN

Pokolbeli víg napjaim című önéletírását azzal zárta Faludy György, hogy a recski koncentrációs, megsemmisítő haláltáborban töltött "víg napjait" ecsetelte, méltó emléket állítva ezzel - elsősorban - mártír társainak. A most megjelent önéletrajzi munka közvetlen folytatása a "víg napoknak". 1953-ban indul, amikor - Nagy Imre kormányra kerülése után felszámolták a recski tábort is. Mintegy tíz évet fog át a munka, 1953-tól felesége, Zsuzsa 1963-as haláláig számol be benne életéről a költő, ám természetesen korántsem tartja magát szigorúan az időrendhez. Annál is kevésbé teheti ezt, mert néhány epizód kapcsán gyermek- és ifjúkorához is vissza kell kapcsolnia, máskor pedig tanácsos előre futnia, már csak a jobb megértés kedvéért is. A műnek, amely regényszerűen izgalmas, három csomópontja van. Az első nagyobb téma az 1953-56 közötti magyar élet, a második a forradalom napjai, a harmadik az élet az emigrációban. Mindegyik más-más érdekességgel szolgál. Az első hihetetlenül éles képekben, valódi mikrorealizmussal festi fel a Nagy Imre-Rákosi párharc, az érlelődő forradalom budapesti életét, elsősorban persze intellektuális, tágabb értelemben vett irodalmi életét. A második felejthetetlen felidézése a forradalomnak, előtérben néhány remek portréval - nem a főszereplőkével persze. A harmadik, időben is, terjedelemben is leghosszabb, a nyugati, irodalmi emigráció mindennapjait, az Irodalmi Újság körét reprezentálja, olyan nagyságok életközeli portréival, mint Cs. Szabó László, Arthur Koestler, Aczél Tamás, Szabó Zoltán. De - legalább egy-egy remek pillanatra - megjelennek az önéletírás lapjain Sartre, De Gaulle, Camus és mások. - Színes, gazdag, tanulságos és szórakoztató írás, amelyből nem hiányzik az erotika, de a megrendülés csodálatos pillanatainak ábrázolása sem.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez