
FALUDY György
POKOLBELI NAPJAIM UTÁN
Pokolbeli víg napjaim
című önéletírását azzal zárta Faludy
György, hogy a recski koncentrációs, megsemmisítő haláltáborban
töltött "víg napjait" ecsetelte, méltó emléket állítva ezzel -
elsősorban - mártír társainak. A most megjelent önéletrajzi
munka közvetlen folytatása a "víg napoknak". 1953-ban indul,
amikor - Nagy Imre kormányra kerülése után felszámolták a
recski tábort is. Mintegy tíz évet fog át a munka, 1953-tól
felesége, Zsuzsa 1963-as haláláig számol be benne életéről a
költő, ám természetesen korántsem tartja magát szigorúan az
időrendhez. Annál is kevésbé teheti ezt, mert néhány epizód
kapcsán gyermek- és ifjúkorához is vissza kell kapcsolnia,
máskor pedig tanácsos előre futnia, már csak a jobb megértés
kedvéért is. A műnek, amely regényszerűen izgalmas, három
csomópontja van. Az első nagyobb téma az 1953-56 közötti magyar
élet, a második a forradalom napjai, a harmadik az élet az
emigrációban. Mindegyik más-más érdekességgel szolgál. Az első
hihetetlenül éles képekben, valódi mikrorealizmussal festi fel
a Nagy Imre-Rákosi párharc, az érlelődő forradalom budapesti
életét, elsősorban persze intellektuális, tágabb értelemben
vett irodalmi életét. A második felejthetetlen felidézése a
forradalomnak, előtérben néhány remek portréval - nem a
főszereplőkével persze. A harmadik, időben is, terjedelemben is
leghosszabb, a nyugati, irodalmi emigráció mindennapjait, az
Irodalmi Újság körét reprezentálja, olyan nagyságok életközeli
portréival, mint Cs. Szabó László, Arthur Koestler, Aczél
Tamás, Szabó Zoltán. De - legalább egy-egy remek pillanatra -
megjelennek az önéletírás lapjain Sartre, De Gaulle, Camus és
mások. - Színes, gazdag, tanulságos és szórakoztató írás,
amelyből nem hiányzik az erotika, de a megrendülés csodálatos
pillanatainak ábrázolása sem.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|