GÁLL István

A MÉNESGAZDA

A történet a déli határ közelében, egy méntelepen játszódik. A hajdani hatalmas ménesből már csak néhány csődör marad. A mén-telep dolgozói a Horty-hadsereg méneskori tisztjei közül kerülnek ki. Valamennyien gyűlölik az új népi demokratikus rendszert, élnek-halnak a lovakért és értenek is a tenyésztésükhöz. Ide küldik telepvezetőnek a pártiskolát végzett fiatal Busó Jánost, hogy legyen egy megbízható ember. Ezernyi tervvel ment a telepre, élete első önálló munkahelyére, de a volt hivatásos katonák előtt megdermedt. Itt minden a múltat idézte: a tisztek és altisztek régi rangjukon szólították egymást. Busó gyanakodva nézte őket, de azért valamit szeretne megvalósítani terveiből, szeretné felvirágoztatni a telepet. Csakhogy mindenütt falba ütközik. A tanácselnök állandóan noszogatja: leplezze már le a telepiek összeesküvését. Egyszer elkeseredésében, mert a tisztek megalázták, csakugyan felhívja a megbízóját. Éjszaka aztán meghökken, amikor a két civilruhás azt követeli tőle, nevezze meg az összeeskűvőket. Aztán mégis úgy érzi, hogy szót tud érteni néhány beosztottal, s fejlődni fog a méntelet. Pedig ekkor felsőbb helyen már döntöttek: fel kell számolni a telepet. Ezt kerek-perec közlik vele. Busó igazságtalannak érzi a döntést és a tiltó parancs ellenére kimegy a telepre, hogy figyelmeztesse az embereket. Azok persze nem hisznek neki, árulónak tartják és lelövik. A tisztek és altisztek pedig elhatározzák, hogy átszöknek a határon, de a határőrök észreveszik szándékukat és halomra lövik őket.

- A regény kitűnően érzékelteti a személyi kultusz éveinek feszült és bizalmatlan légkörét, amely Busó tragédiáját is okozza. Néhány logikai bakugrást és pár érdekes, de a cselekményhez nem tartozó betétet leszámítva kitűnő könyv.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez