GÉCZI János

21 rovinj

Géczi János csaknem minden eddigi kötete tartalmaz valami újszerűt, szokatlant. A kötetcím, a 21 rovinj első pillantásra keveset árul el, s csak később derül ki, voltaképpen a szerzőnek az isztriai kisvárosban, Rovinjban eltöltött három hetének napjait jelöli.
A füzér szerkezete is e három hét egymást követő napjainak időrendjéhez igazodik. Az 1993. július 17-től augusztus 6-ig terjedő időszak élményei, benyomásai kapnak hangot mind a kötet első, lírai formába öntött tapasztalat- és asszociációfolyamaiban, mind pedig a könyv második részében, a Napló a 21 rovinj-hoz című rövidpróza-mozaikokban. A költemények sora tulajdonképpen nem más, mint laza képzettársítások füzére, amelyeket egy-egy leánderfa, a tengerparti halkonzervgyár, egy moszatokkal tarkított móló, egy felröppenő sirálycsapat vagy éppen a vízen ringatózó halászbárkák látványa indít el a szerzőben. Géczit láthatóan intenzíven foglalkoztatják az őt ténylegesen vagy elképzelten körülölelő külső világ megnyilvánulásai: verseiben csupa reális kép tűnik fel hol hagyományos költői eszközökkel felvázolva, hol pedig a modern költészet eszköztárát segítségül híva. A kötet második részében található prózák kevésbé sejtelmesek vagy asszociatívak: a konkrétabb megfogalmazások és sűrítettebb képek mögött sokhelyütt novellaötlet rejlik. A hangulati elemekből felvázolt képsorok ugyanis a kisprózákban már nemcsak érzések egymásutánjaiból állnak, hanem csaknem mindegyikük egy- egy töredékes történettel is ötvöződik.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez