GÉCZI János

FEGYVERENGEDÉLY

216 számmal jelzett, illetve, mivel némelyik szám betűvel további egységekre osztott, csaknem 250 apró próza található Géczi János "mozaikregényében". Szótárregényt, "oldalregényt", sőt "lapcserélő" regényt is olvashatott már a hazai olvasó, "mozaikregényként" viszont Géczi Jánosé az első. Aki az újdonságot szereti, ezért fogja becsülni a művet, aki a hagyományos prózát kedveli, hamar rájön, hogy lényegében arról van szó. Nem epizódokból, nem a cselekmény szegmentumaiból, nem különböző narratívák váltogatásából, hanem valóban mozaikokból épül fel a mű. A mozaikok együtt adják ki egy város (minden bizonnyal Veszprém), egy időpont (egy történelmi tartamnak mégiscsak napjainkra eső szakasza), egy hangulat gondosan mozaikokra tört-tördelt, később ismét csak egyesített összképét- összérzését-összvízióját. A mozaikregényben először tájékozódó persze a finom kis rajzokat fogja leginkább élvezni: mi látható a patika kirakatában, milyen az útszéli (eper)fa gyümölcsének íze, miről beszélnek a városszéli ligetben (fák, bokrok közt), honnan való és mi is a kveccs, mi légyen a gégecső (és mi köze a városhoz, illetve a pálinkafőzéshez), van-e még (és ha igen, milyen) a lóca stb. Géczi láthatólag nem műfaji elfogultságból fordult a mozaikregényhez, eredendő alkata, látás- és észlelésmódja tolták a miniatűrök felé. Ám egészen nagyarányú munka, ahogy e mikroszkopikus metszetekből fel tudja építeni a komplexumokat, az utcákat, az embereket, a várost, a történelmet. - Kitűnő, izgalmas próza.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez