GERGELY Ágnes

CARMEN LUGUBRE

A kötet - tulajdonképpen válogatás - ötvenkilenc verset tartalmaz a költőnő életművének negyven évéből. A címben szereplő kifejezés gyászéneket, gászdalt jelent, amely az ősi irodalmi formákhoz való ragaszkodást is kifejezi a kötet fő témaköre mellett. Az archaikum tiszteletét nemcsak a kötetcím, hanem több vers címe, illetve formája is megerősíti. Az alkotó előszeretettel választ rövid, tömör versszerkezeteket, amelyek egyrészt a japán haiku - ahogy a Halálhaiku című versében erre utal is - másrészt az epigramma műfajára emlékeztetnek. Mindkét műfaj eredetileg a halotti költészetből fakad, így a kötet címével is harmóniában állnak. Ugyanígy a halálközeliség érzetét kelti a rekviem szó gyakori használata a címválasztásokban. A költemények az emberi lét végleteivel szembesítik az olvasót, halál és élet karöltve jelenik meg. A kötetet hat fejezetre (A 137. zsoltár; Őrízetlenül; Venit summa dies; Transzcendens etűd; Útérintő; Rekviem egy századért) osztotta a költőnő, amelyek verseit nem időrendi sorrend, hanem tematika szerint rendszerezte. A költemények egyaránt árulkodnak a művészeti értékek iránti elkötelezettségéről, a korábbi korok művészei és a saját kortársak megbecsüléséről, az emberi humánumba vetett hitről. A versek szimbolikusan az egész emberiség történetét felölelik, emlékeztetve arra, hogy az emberi létezés az idő folyamában mindenkor és mindenhol egyformán a szellem világából született és oda is tér vissza.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez