GERGELY Ágnes
CARMEN LUGUBRE
A kötet - tulajdonképpen válogatás - ötvenkilenc verset tartalmaz a
költőnő életművének negyven évéből. A címben szereplő kifejezés
gyászéneket, gászdalt jelent, amely az ősi irodalmi formákhoz való
ragaszkodást is kifejezi a kötet fő témaköre mellett. Az archaikum
tiszteletét nemcsak a kötetcím, hanem több vers címe, illetve formája
is megerősíti. Az alkotó előszeretettel választ rövid, tömör
versszerkezeteket, amelyek egyrészt a japán haiku - ahogy a Halálhaiku
című versében erre utal is - másrészt az epigramma műfajára
emlékeztetnek. Mindkét műfaj eredetileg a halotti költészetből fakad,
így a kötet címével is harmóniában állnak. Ugyanígy a halálközeliség
érzetét kelti a rekviem szó gyakori használata a címválasztásokban. A
költemények az emberi lét végleteivel szembesítik az olvasót, halál és
élet karöltve jelenik meg. A kötetet hat fejezetre (A 137. zsoltár;
Őrízetlenül; Venit summa dies; Transzcendens etűd; Útérintő; Rekviem
egy századért) osztotta a költőnő, amelyek verseit nem időrendi
sorrend, hanem tematika szerint rendszerezte. A költemények egyaránt
árulkodnak a művészeti értékek iránti elkötelezettségéről, a korábbi
korok művészei és a saját kortársak megbecsüléséről, az emberi
humánumba vetett hitről. A versek szimbolikusan az egész emberiség
történetét felölelik, emlékeztetve arra, hogy az emberi létezés az idő
folyamában mindenkor és mindenhol egyformán a szellem világából
született és oda is tér vissza.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|