
Makszim GORKIJ
AZ ANYA
Az anya az orosz társadalom állapotának ábrázolása a 20. század
elején. A regény nem véletlenül kapta a címét. Gorkij ezzel is
hangsúlyozza, hogy az anya a regény központi alakja, mindenekelőtt az
anya jellemének a fejlődését ábrázolja. Ezzel egy emberi élet példáján
mutatja meg az utat, amelyen a munkástömegek a forradalom felé
haladnak. A munkások és a forradalmi értelmiség a regény egyik
leglényegesebb kérdése, amelyet az író Szasa, Natasa, Szofja és
Nyikolaj Ivanovics tevékenységével világít meg.
Pelagéja (az anya) a mű elején a munkásnegyed öntudatlan, szürke
asszonya, aki a szomorú, szenvedésekkel teli életét törvényszerűnek
tartja, s a vallásban keres vigasztalást. Legfőbb jellemző vonása a
félelem. Ezzel egyidőben azonban sok elégedetlenség halmozódik fel
benne az élettel szemben. Segíteni kezd fiának, nemcsak azért, mert az
ő fiáról van szó, hanem azért is, mert megérti fia céljait.
Gondolatait tettek követik.
A regény vége megmutatja, milyen átalakulás ment végbe az anya
lelkében. A regény kezdetén "kicsit oldalvást jár, mintha attól félne,
hogy nekimegy valaminek", a regény végén már megszállja szívét a
bátorság: a harc és a győzelem feltétele. Ez az oka annak, hogy - bár
a regény a munkásforradalmárok látszólagos bukásával végződik - mégis
érezzük közelgő győzelmüket.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|