GULAY István

ALFÖLDI ANTIKRISZTUS

Meghökkentő témájú, szokatlan szerkezetű és stílusú mű Gulay kisregénye. Valahol az Alföldön, a legközelebbi várostól is messze elterülő pusztán él nemzedékek óta ötven juhászcsalád és a létüket megalapozó többezer juh. A központi majorból, a hodályból és a körben elszórt tanyákból álló zárt kisközség az öröklött tapasztalatok és tevékenységek szigorú rendszerében él. Ám egy napon az egyik juhásznak "táltos" fia születik, aki foggal jött a világra. Ifjabb Nagy Rébék István viselkedése, "csodálatos mondásai" felkavarják a kis közösség életét. Tehetségének híre a "nagyvilágba" is eljut, mégsem akar továbbtanulni, övéi között marad - akiknek szerinte szükségük van rá. A történet itt fordul az eddig is szándékosan homályos kontúrú valóságból az abszurd felé. Ifjabb Nagy Rébék furcsa gondolataival és megjegyzéseivel egyre nagyobb rést üt a megszokotton, majd prófétaként a juhászok élére áll, s a világnak való megmutatás szándékával kivezeti őket a pusztából. A vándorlás során az emberek lelkileg és fizikailag is sorra pusztulnak - majd egyre többükben ébred fel a vágy a munkájuk, életük értelme, a juhok után - s mikor már nem bírják tovább az értelmetlen megpróbáltatásokat, megölik a prófétát. A cselekmény másik szála a magukra hagyott birkák története, "akik" az önfenntartás ösztönének engedelmeskedve "gazdáik távollétében" önellátásra rendezkednek be, majd fokozatosan társadalommá, törvényekkel és hagyományokkal bíró közösségbe szerveződnek. Egy idő után életük legalább olyan rendben zajlik, mint amikor még a juhászok viselték gondjukat. Míg egy napon közöttük is megszületik egy csodálatosakat művelő kisbárány...
Csak a groteszk elemekkel is élő, parabolisztikus építkezésű szépprózában jártas olvasóknak ad igazi élményt a mű.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez