Jürgen HABERMAS

FILOZÓFIAI DISKURZUS A MODERNSÉGRŐL

A Filozófiai diskurzus a modernségről Habermasnak azok közé - az életműben nagyobb terjedelemben szereplő - művei közé tartozik, amelyek alkalmi előadások alapján szerveződtek kötetté, ám adott kereteik közt - minden esetlegesség ellenére - alapművé váltak, és újabb és újabb kiadásokban látnak napvilágot. A tanulmánykötet alapkérdése nyilvánvalóan az egész habermasi filozófiának is: miként határozható meg a modernség, a modernitás, és miben áll aktualitása a modernséget tagadó (hermeneutikai, de kivált posztmodern) elméletek állításaival szemben. Habermas természetesen nem metafizikai, sőt nem is ontológiai meglapozásra törekszik - mindkét diszciplínát kiüresedettnek, korszerűtlennek véli -, egyedül a racionalitásprobléma relevanciáját látja aktuálisnak. Az alapjában véve Max Weber-i racionalitáselv érvényességét kívánja megvédeni a szubjektivista anarchista (például feyerabendi), szolipszista megoldásokkal szemben. A racionalitás azonban - jóllehet e műve írásakor még nem dolgozta ki a kommunikatív cselekvés elméletét - csak kollektív diskurzivitás, vagyis kommunikativitás esetén realizálható. E realizálás módjait és lehetőségeit próbálja meg feltérképezni a szerző, építve az ideológiakritika marxi és adornói elveire, felhasználva a parsonsi társadalmi struktúra- elemzéseket, beépítve teóriájába a meadi szociálpszichológiát, és - alapjában véve - ragaszkodva a felvilágosodás nagyon tágan értelmezett tradíciójához. A tanulmánykötet bizonyos értelemben a habermasi "utódharcok" egyik legjelentősebb dokumentuma, de számos érvet ad a Rorty és Lyotard-féle posztmodern ellen feltámadó újabb keletű támadások híveinek is. Csak kissé anakronisztikus, nagyobbrészt a pusztán történeti értéknél jelentősebb történelem- és társadalomfilozófiai koncepciókat reveláló művek közé tartozik .

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez