HAMVAS Béla

A LÁTHATATLAN TÖRTÉNET

A magyar esszé egy sokáig "elhallgattatott" mesterének (akinek hatalmas méretű életműve csak az utóbbi tíz évben kezdett nyilvánosságra kerülni) munkáiból nyújt ízelítőt a kötet, amelynek címe Dúl Antal bevezető tanulmánya szerint annak szimbolizálása, hogy Hamvast kezdetektől fogva foglalkoztatta a gondolat, miként lehet, miként kell "... megszólaltatni a valóság magasabb dimenzióját: a történetet, amely láthatatlan, és amelynek, mint Platón mondaná, ez a világ itt csupán derengő árnyéka." A bevezető tanulmány összefoglalja az esszé műfajának főbb ismérveit, amelyeknek - a hitelesség mellett elsősorban a magasfokú szubjektivitásnak - Hamvas Béla írásai tökéletesen megfelelnek. Lenyűgöző mennyiségű, írásaiban mégis ökonomikusan adagolt ismeretanyagról tesz tanúbizonyságot a könyvtáros-szerző, aki azonban - nem utolsósorban - mesterien ért a szófűzéshez is, bármiből, bármiről is írja esszéit. A kötetben közzétett tizenegy esszé témája széles skálán helyezkedik el, akad közöttük a zene metafizikájával, a barátság természetével, a férfi és a nő kapcsolatának örök problematikájával foglalkozó, de van közöttük néhány, amelyiknek címe, választott tárgya csupán ürügy, névleges kiidulópont ahhoz, hogy a szó mágikus hatalmával ráéreztessen bennünket a világ direkt módon meg nem ismerhető titkaira. Hamvas misztikus küldetéstudata a legközvetlenebbül a Poeta sacer című esszéjében nyilvánul meg, melynek búvó-patakként elő-előbukkanó fő gondolata a hagyomány - a tág értelemben vett kultúra megőrzése, átörökítése. A mű olvasása nem könnyű, a művelt, irodalomértő olvasók értékelni fogják.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez