Wilhelm HAUFF
A SZARVASTALLÉR LEGENDÁJA
A mesék esztétikai értékét elsősorban írójuk humánus szemlélete,
művészi egyénisége, gazdag képzelete és eszközeinek eredetisége
határozza meg. Mindez persze nem függetleníthető az izgalmas
cselekménytől. Hauff klasszikussá vált meséi e
"követelményrendszernek" tökéletesen megfelelnek. Közülük a jelen
válogatás mellett - A kis Mukk története, Szaid kalandjai, Orros, a
törpe - két régóta nem publikált történetet tartalmaz. Egyikük a kötet
címét adó monda a Felső-Svábföldön álló Hohenzollern várának uráról, a
"Zollerni viharról" szól. A goromba, hallgatag ember korán
megözvegyül, s a mostoha két kapzsi ikerfia ki akarja forgatni a
szelíd és kedves elsőszülött fiút, Kunót az örökségből. A fiú korai
halála gonoszságukat ellenükre fordítja. A gonosz - tanítja a mese -
önmagát fosztja meg minden földi jótól, s az ikrek élete nem ér már
egy szarvastallért sem.
Hauff meséi valóságos miniatűr krimik, s felvetődhet a kérdés: nem
ültetnek-e az efféle "kegyetlenségek" szorongást a gyermeki lélekbe? A
valóság azonban az, hogy e mesék csak felszínre hozzák a már meglévő
és valós dolgokhoz kötődő félelmeket. Így a katarzis útján felszabadul
a gyermeki tudat, s mindez a képzelet szabad szárnyalását segíti.
Ezért is ajánlhatók jó szívvel e mesék a 6-12 éves gyermekolvasóknak.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|