HAY János
DZSIGERDILEN
A "törökvilág Magyarországon" nemcsak történelmi tény és
ismerethalmaz, egy szinte állandó motívuma a magyar szépprózának, de
valódi mitológia is, mitikus szereplőkkel, mítoszi méretű csatákkal és
várvívásokkal, párharcokkal és hősökkel. Ezt a mitológiát írja meg
regényében Háy János, mintegy összefoglalva, újraírva Jókai, Mikszáth,
Gárdonyi, Móra, Fekete István, Kolozsvári Grandpierre Emil és oly sok
társuk török tárgyú regényeit. Aki e fenti szerzők munkáit ismeri,
nagy gyönyörűséggel fedezheti tel legfőbb toposzaikat, motívumaikat,
jellegzetes figuráikat és jeleneteiket Háy könyvében. Szó szerinti
(persze nem jelzeti) idézetek éppúgy feltalálhatók a könyvben, mint
távoli rájátszások, finom célzások, utalások, átköltések. De persze
jóval több is a regény, mint afféle játékos montázs a régi nagyok
munkáiból. Mindenekelőtt azért, mert az író az ismert mitológiát
egészen sajátos hangnembe teszi át: nem azzal, hogy a mítoszí ragyogást
összevillantja a történelmi igazsággal, amely sokkal keserűbb,
tragikusabb és sötétebb, mint az irodalmi tükörkép, bár ilyen vonása,
búvópatakja is van a regénynek, hanem azzal, hogy egy modern
életérzés, egy korszerű líra szívhangjait rejti el a törökvilági
mesében. A gonosz, a törökkel cimboráló Szilveszter temetésekor együtt
van a négy vitéz, a négy nagy törökverő harcos, és egyikük - mintegy
felidézve életét - visszaemlékezve, sajátos fénytörésben meséli el, mi
is történt velük, és mi Annával, a gyönyörű és szerencsétlen, egészen
különös asszonysorsot megjárt szerelmével.
Modern, mai líra és költészet hatja át a mitikus történetet, egyszerre
keserű és lebegően légies, finoman erotikus és panaszlóan-vádlóan
gyermeki. A kitűnő regényben igazi gyönyörűséget a felnőttek fognak
találni.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|