HAY János

DZSIGERDILEN

A "törökvilág Magyarországon" nemcsak történelmi tény és ismerethalmaz, egy szinte állandó motívuma a magyar szépprózának, de valódi mitológia is, mitikus szereplőkkel, mítoszi méretű csatákkal és várvívásokkal, párharcokkal és hősökkel. Ezt a mitológiát írja meg regényében Háy János, mintegy összefoglalva, újraírva Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Móra, Fekete István, Kolozsvári Grandpierre Emil és oly sok társuk török tárgyú regényeit. Aki e fenti szerzők munkáit ismeri, nagy gyönyörűséggel fedezheti tel legfőbb toposzaikat, motívumaikat, jellegzetes figuráikat és jeleneteiket Háy könyvében. Szó szerinti (persze nem jelzeti) idézetek éppúgy feltalálhatók a könyvben, mint távoli rájátszások, finom célzások, utalások, átköltések. De persze jóval több is a regény, mint afféle játékos montázs a régi nagyok munkáiból. Mindenekelőtt azért, mert az író az ismert mitológiát egészen sajátos hangnembe teszi át: nem azzal, hogy a mítoszí ragyogást összevillantja a történelmi igazsággal, amely sokkal keserűbb, tragikusabb és sötétebb, mint az irodalmi tükörkép, bár ilyen vonása, búvópatakja is van a regénynek, hanem azzal, hogy egy modern életérzés, egy korszerű líra szívhangjait rejti el a törökvilági mesében. A gonosz, a törökkel cimboráló Szilveszter temetésekor együtt van a négy vitéz, a négy nagy törökverő harcos, és egyikük - mintegy felidézve életét - visszaemlékezve, sajátos fénytörésben meséli el, mi is történt velük, és mi Annával, a gyönyörű és szerencsétlen, egészen különös asszonysorsot megjárt szerelmével.

Modern, mai líra és költészet hatja át a mitikus történetet, egyszerre keserű és lebegően légies, finoman erotikus és panaszlóan-vádlóan gyermeki. A kitűnő regényben igazi gyönyörűséget a felnőttek fognak találni.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez