Victor HUGO

KILENCVENHÁROM

Az író utolsó regénye, melyben a nagy Forradalom világát írja le, s amely a kommün ihletésére született. 1793-ban, a jakobinus uralom évében játszódik, részben Párizsban, de elsősorban Vendée-ben, ahol az arisztokraták és a papok vezetésével felkelés tör ki, és Hugo nagyon érzékletesen mutatja meg, hogyan harcolnak a félrevezetett parasztok elnyomóik érdekében, de azt is, hogy a forradalom érdeke parancsolóbb, mint az egyéni érzelmek. Az ellenforradalom vezére Lantenac márki túszként őriz három gyermeket, de amikor ezeket tűzhalál fenyegeti, szabadsága árán megmenti őket. A Konvent csapatainak parancsnoka, Gauvain a nagylelkűségre nagylelkűséggel válaszol és szabadon bocsátja a márkit. Árulásáért saját szellemi formálója, Cimourdin, egy volt pap ítélteti halálra, de amikor lehull a guillotine bárdja, Cimourdin főbelövi magát, mivel nem tudja túlélni szellemi gyermeke halálát.

Hugo a történelmi hűségű, de romantikus pátoszú regényben összegzi életútjának tapasztalatait, és az általa megélt forradalmak - 1848 és 1871 élményeit.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez