ILLYÉS Gyula

A SZENTLÉLEK KARAVÁNJA

Az önéletrajzi esszéregény az 1921 tavaszától 1922-ig terjedő időszakot dolgozza fel.
1921 tavaszán Illyés Cecén volt, a mezőgazdasági munka és a nagyapja méhészete körüli tevékenység töltötte ki idejét, s - mint vallja - még nem döntötte el, hogyan lépjen tovább a hivatalnoki munkán kívül semmi másra nem jogosító érettségi birtokában. Később Pestre megy, egyik barátja révén biztosító társaságnál dolgozik, majd ősszel beiratkozik az egyetemre. Ekkor már egy baloldali fiatalokból álló baráti kör tagja, akikkel lakásokban és vendéglőkben találkozik, röplapokat is írnak és terjesztenek (az 1922-ben perbe fogott Menczel-csoporthoz tartoznak). Az egyetemista időszakban a Magyarországi Magántisztviselők Szövetségének székházában előadásokat tartanak, s kapcsolatban vannak a bécsi emigrációval is. 1922-ben a Menczel-csoport elleni per idején Illyés már külföldön tartózkodik. Ennyi az esszéregény "cselekményváza", de ennél sokkal fontosabb annak a szellemi légkörnek a felmutatása - viták, beszélgetések, belső monológok révén -, amely a baloldali ifjúságot jellemezte: elképzeléseikről, törekvéseikről, kételyeikről ad ez a könyv képet, s közben sok információt a kor egyeteméről, szellemi műhelyeiről, közismert egyéniségeiről. Különösen érdekes - a különböző szövegváltozatokból, töredékekből - kibontakozó Lukács-kép. Az öt fejezetre tagolódó regény végén a Függelékben Száraz György a Menczel-csoport perét ismerteti, majd közli Illyés baráti köréhez tartozó Normai Ernő emlékiratának az Illyésre és e csoportra vonatkozó részleteit.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez