
ILLYÉS Gyula
BEATRICE APRÓDJAI
Ez a regény a Korai tavasz-t köti össze - a történeti időben a
Hunok
Párizsban-nal, a régi K. und K.-beli történelem végnapjaival egybeeső
pusztai kamaszkor regényét a párizsi emigráció éveinek, az ottani
munkásmozgalommal és avangarde művészeti mozgalmakkal való
találkozásáról szóló beszámolóval. Ami e kettő között van, s ami -
életrajzában is, történelmi eseményekben is - a Beatrice apródjai-nak
tárgya: a régi államforma felbomlása, az új időknek a
Tanácsköztársaság kikiáltásáig vezető forradalmas mozgalmai, négyszáz
esztendős Habsburg-uralom után az önálló nemzeti lét első lépései,
majd a forradalmak bukása, Trianon és a fehér-terror első hónapjai, s
bennük a magyar progresszió messianisztikus hitű harcostársainak a
kálváriája, akiknek a sorába a regény szerzője is ifjú fővel odaállt -
mindez a legújabb kori magyar történelem kellőképpen máig sem
tisztázott, felemelő eseményekkel és sorstragédiákkal zsúfolt
korszaka, amelynek megértése és tudomásulvétele nélkül hiányos lenne a
nemzet önismerete.
Illyés (s ebben tér el ez a regény a fent említett
elődeitől), a regényben ábrázolt-átvilágított személyes életutat és
történelmi életanyagot szerkezetileg egy "kitágított pillanat"
keretében, de állandóan térbeli és időbeli síkváltogatással ábrázolja.
A kor rajzához egykori, naívan ifjú önmaga arcképéhez mindig hozzáfűzi
a múltba visszatekintő, s azóta egy fél évszázad történelmi és emberi
tapasztalataival gazdagodott elme kommentárjait is. Így mutat példát
arra, hogyan lehet a jelen forró kérdéseinek is hangot adó, a maga
korához is szóló "történelmi" regényt írni, amely mindenkori
érvényességgel is rendelkezik.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|