Henry JAMES

MAISIE TUDJA

Felelőtlen, elvált szülők gyermekének lelki fejlődéséről szól a kisregény. Maisie hatéves, amikor a bíróság kimondja a válást és őt az év egyik felében apja, másikban anyja gondozására bízzák. A szülői kötelesség egyiküknek sem fontos, annál inkább a lehetőség, hogy most már a gyermek révén is kellemetlenkedhetnek egymásnak, eleinte a megszabott időn túl is maguknál tartják. Aztán új házasságot kötnek, s elkezdenek labdázni vele. A labdajátékba a mostohaszülők is bekapcsolódnak, igyekeznek a gyereket a másik nyakába varrni, hogy zavartalanul bonyolíthassák kétes szerelmi- és pénzügyeiket. Majd ez a két házasság is tönkremegy s most az anya férje s az apa felesége között szövődik kapcsolat, melyet - úgymond - Maisie-ről való gondoskodás hozott össze. Az anya lemond lányáról, az apa külföldre utazik, Maisei körül a két mostohaszülő van és egy öreg nevelőnő, aki maga is teljes lélekkel harcol Maisieért, s benne van minden cselszövésben.

Az író számára természetesen a kislány lélekrajza a fontos. Nem mondhatnánk azonban a könyvet ajánlóval egybehangzóan, hogy fokozatosan megértve helyzetét "környezete fölé magasodik". James nyitva hagyja ezt a kérdést, s inkább arra ügyel, hogy bebizonyítsa, mennyi mindent megért a felnőttek torzsalkodásaiból egy kicsi gyermek. Maisei a "butaságot", a pártot nem foglalást választja, miközben meglepően sokat átlát a körülötte élők indítékaiból. Ám, amikor elbúcsúzunk tőle, bizonytalan, hogy e kényszerű koraérettség hozadéka a bölcs tapintat megszerzése, vagy pedig a simulékony kétszínűség lesz felnőttkorában. Jelentős, értékes regény.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez