JÉKELY Zoltán

KIREPÜL A MADÁRKA;  ÉDES TEHER

A kisregény terjedelmű írás könnyed, lírai címe (Kirepül a madárka) a cselekmény atavisztikus, elembertelenedő világát ellenpontozza. Egy ambíciózus ifjú színésznőről, a lánya bájaira hol büszke, hol féltékeny, de mindenképpen zsarnoki és ostoba mamáról, és a magát hideg vízzel, erős tornával és bicsérdista étrenddel regulázó vénecske albérlőjükről szól. A szemérmes férfi beköltözésének estéjén rengeteg aktfotót talál az íróasztalfiókban (elődjének hagyatéka), s ez igencsak próbára teszi önfegyelmét. A lány pedig (természetesen az öreg albérlő imádatának tárgya) egy kétes hírű, de roppant csinos autós fiatalembert tüntet ki kegyeivel. Az önzés és az ostoba féltékenység a végén tragédiába torkollik, a lány öngyilkos lesz. Keserű humorú ellentpontjaként az albérlő is azon a napon veszti el több évtizede őrizgetett szüzességét: a mamának végre sikerül ágyába vonszolnia őt. A háború utáni Marosvásárhely provinciális, csöndes kisvárosi hangulatát szinte nem is érinti a tehetséges fiatal színésznő önkéntes halála. Ebben a közegben a tisztességes emberek pusztulása törvényszerű s csak a nimfomán özvegyek, torz ösztöneikkel küzdő bicsérdista agglegények és gátlástalan csempészficsúrok bújhatnak a polgári tisztesség mindent elleplező védőpajzsa mögé. Az író ebben az írásában a hamis morál groteszk vívódásait vizsgálja.

Az Édes teher főhőse egy éjjel a messiniai vonatról leszállva egy ismeretlen sziciliai kisvárosban találja magát, ahol már-már misztikus erők hatására egy több ezer éves pogány rítus előírásait követve próbál asszonyt szerezni magának. Elbukik, de a városból menekülve se tud szabadulni a bűvölettől. Érzi, tudja, hogy életét kockára téve is új próbát kell tennie. Jékely e novellájában is jelen van a történetek lélektani hátterét motiváló ösztönszerű erotika.

Ez a minden erotikán, ösztönön túlmutató örök parancs Jékely novelláinak mozgató rugója. Ezért nem érezzük öncélúnak a naturalisztikus részleteket, a krúdys leírásokat s a néha Zilahyt idéző szalonjeleneteket sem. Ez a belső törvény ugyanakkor a költő Jékely lírai világát idézi, vers és próza elválaszthatatlan azonosságát jelzi. VÉGE.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez