JÓKAI Mór

CSATAKÉPEK A MAGYAR SZABADSÁGHARCRÓL

Az 1848-as szabadságharc leverése után, rendkívül rövid idő alatt - 1850 márciusa és októbere között - írta meg Jókai Mór két, a mostani kötetbe foglalt Forradalmi és csataképek 1848- és 1849-ből, valamint az Egy bujdosó naplója című gyűjteményét. A "Csataképekkel" kapcsolatban az irodalomtörténészeket talán a novellaciklus esztétikai értékénél is jobban foglalkoztatta az a civil bátorság, amely az üldözött, Tardonán bujdosó írót arra bírta, hogy a megtorlás idején a szabadságharc emlékképeit idézze föl. Az ekkor még csupán huszonnégy éves Jókai szinte teljes "írói vértezetében" mutatkozik meg már ezekben az írásokban is. Fantáziája, nyelvi ereje, zeneisége, a rajzos részletek élethűsége, a magasztos és a humoros iránti kivételes érzéke, mind-mind föllelhető a novellákban. Romantikusan fölnagyítja vagy anekdotikusan megmosolyogja tárgyát már itt is (A két menyasszony; Egy bál), hasonlatosan a későbbi nagy műveihez. Életképfestő és anekdotázó művészetére remek példa a Komárom című írás, amelyben a lerombolt városnak állít emléket.
Történelmi anekdoták sora jellemzi a második ciklus elbeszéléseit is. Jókai sokszínű érzésvilágának méltó leképezései a A víg ember, A csárdai csaplár, Az ezermester és a kozák című írásai, amelyekben a gyász és a nevetés egybeolvad.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez