
JÓKAI Mór
EGY AZ ISTEN
Rómában kilincsel házassága felbontásáért Zbrócy Blanka grófnő,
akit családja egy vén kéjenc herceghez, Cagliarihoz kényszerített.
Sokszoros hálót kerítenek köréje, mert a herceg a vagyonára, a herceg
titkára: egy erdélyi kalandor, Vajdár pedig a kezére pályázik.
Változatos és veszélyes ármánykodásaik gyűrűjéből egy sejtelmesen
viselkedő, békés, de ügyesen merész tordai festő, volt diplomata és
vasbányatulajdonos, Adorján Manassé menti ki. Természetesen
beleszeret, s a forradalmi "anarchiától" terhes Olaszországon és
Magyarországon át viszi haza menyasszonyát Erdélybe. Nyugalom ott
sincs, az erdélyi magyar és román lakosság - nem utolsósorban az
osztrák kamarilla bujtogatására - súlyos harcokat vív egymással.
Ezekben a harcokban a székely Adorján család férfitagjai oroszlánrészt
vállalnak. A felizgatott tömegek élén, pusztulásukra (kivált
Blankáéra) tör Vajdár, akit már úgyis bűn terhel velük szemben.
Leánytestvérüket, Annát cserbenhagyta, sőt Adorján Manassé nevére
váltót hamisított. A harcok múltával Manassé hozzálát, hogy új Berend
Ivánként felvirágoztassa a bányatelepet, de éppen őt, az erőszaktól
elvben tartózkodó, pacifista, hithű unitáriust elviszik osztrák
katonának...
A szépen megrajzolt Torockói idill ellenpólusát adja Jókai a bécsi
panamába merülő arisztokrata hősök (Cagliari, Caldarica és lakájuk
Vajdár) sötét üzelmeinek. A puritán főhős, Manassé erkölcsi
elégtételeként Vajdár becsapva és megtörve tér vissza meghalni a hazai
földre, volt menyasszonya, Anna koporsója mellé. A regény nem tartozik
Jókai java munkái közé, de olvasmányos, lebilincselő.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|