Franz KAFKA

AZ ÉHEZŐMŰVÉSZ

A prágai születésű, német nyelven író, zsidó származású Kafka a személyes sorsában is átélt - s azóta filozófiai eszmefuttatásokkal is alátámasztott - elidegenedésnek adott érzékletes képet novelláiban, amelyekből ez a kötet a legjellemzőbbeket adja közre. A válogatás 21 hosszabb-rövidebb elbeszélést tartalmaz, a többi között: Az ítélet, az Átváltozás, a Fegyencgyarmaton. Ezeket az elbeszéléseket összefoglalóan álom-novelláknak is nevezik. Az Átváltozás hőse, Gregor Samsa egyik nap hirtelen bogárrá változik, bogáréletének leírása - egészen a pusztulásig - a novella voltaképpeni tartalma. Az Az ítélet hőse, Georg Bendemann levelet ír Pétervárra a barátjának, majd hirtelen elhatározással vízbe öli magát; kiderül, hogy alkalmatlan az emberi kapcsolatokra, a világhoz fűződő viszonya megszakadt. Ezekben az elbeszélésekben a realitás és az álom, a vízió egybemosódik, későbbi elbeszéléseiben a két világ élesebben elhatárolódik egymástól. Hogyan épült fel a kínai fal? Miért rekesztik ki a legértelmesebb kutyát a kutyák társadalmából? Kafka utolsó korszakának novellái ilyen kérdésekre felelnek. Ezek a tanmesék, parabolák a félelem, kiszolgáltatottság általános érvényű elemzését adják. Némely írása egészen rövid, szinte aforizmaszerű, mások - mint a Jozefine, az énekesnő avagy az egerek népe - terjedelmes önelemzések: egy-egy lelkiállapotot fejtenek ki és kommentálnak. Mindvégig megőriznek azonban olyan tartalmakat, mondandókat, amelyek - épp a jelképiség okán - voltaképpen kielemezhetetlenek, egyszeriek és örök érvényűek. Ez teszi egyszersmind alkalmassá őket arra, hogy korunk olvasója is elgondolkodjék rajtuk, számára való jelentéseket véljen felfedezni bennük.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez