KAPÁS Dezső

PAPÍRKOSÁR

A kötet különböző fajsúlyú és műfajú írásait a főhősökön és színhelyeken kívül az idő integrálja egységes egésszé. Egyetlen novella kivételével (mely a kötetzáró írás 56 november 4-ének fegyverropogásos hajnalát idézi) valamennyi írás az ötvenes évek elejéről szól, pontosabban: Rákosi Mátyás akkortájt még csorbíthatatlanul virágzó kultuszáról. Az író az apát-férjet a hadifogságból reményvesztetten hazaváró család gyermekének szemével láttatja az akkori világot. Az egésznapos apavárás közben mulatságos kalandokba bonyolódó és a várost bekószáló gyerekek Debrecen jellegzetes, a változásokat illusztráló figuráira és helyszíneire bukkannak (egy kisregény terjedelmű novellában, Az életünk legszebb napja címűben. Valamivel későbbi idősávra utalnak az éberségi gyakorlat következményeit és a Rákosi-kultusz visszataszító torzulásait gyermekszemmel - felnagyítva - láttató karcolatok. A kötet egyik legsikerültebb írása kedvesen gonoszkodva írja le a megyei pártbizottság dolgozóinak halpaprikás-főzéssel egybekötött kirándulását a Berettyó partjára.
A kiforrott író rutinjával megírt kitűnő könyv, hála gyermeki derűbe csomagolt gyilkos iróniájának, üdítően szórakoztató olvasmány.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez