Yasunari KAWABATA

HÓORSZÁG

Hőse, a táncszakértő Simamura valószínűtlen figura: Valéry-t és Alain-t fordít, továbbá francia esszéket az orosz balett virágkoráról. Ezenkívül csupán annyit tudunk róla, hogy alacsony, tömzsi és hogy Tokióban családja van. A történet Japánnak azon részén játszódik, ahol hőforrások fakadnak, ahová divat elmenni havat nézni, ahol még a modern időkben is szertartásos módon fonják-szövik-fehérítik a csidzsimi-kenderből készült ruhát. Simura itt találkozik Komokóval, a gésával, akit négy éves szerződés köt a vendéglőhöz s aki azonnal beleszeret. Szerelmük három éven át folytatódik, a lány egyre elkeseredettebb, a férfi egyre gondolkodóbb lesz, s igen sokat emlékezik egy Jokó nevű lányra, akit a hőforráshoz jövet a vonatablak keretében látott. Ez a látomás: a tükörképben felragyogó, hófödte hegyek csúcsának fényében fürdő női arc több ízben felmerül a regényben: Komoko arca is így jelenik meg, amikor egy átdolgozott éjszaka után, részegen a szobájába jön és kitárja a hegyekre néző ablakot. Simamura alkalmatlan a szerelemre. Élete a meditáció, s a töprengés az élettel össze nem függő dolgok felett. A brutális pusztulás, Joko tűzhalálának látványa sem érinti meg elemi erővel: miközben a lány az égő fahasábok közé zuhan, s egy pillanatra megállni látszik a tűzfecskendő vízsugarának csúcsán, Simamurát az nyugtalanította, vajon a nő feje nem lógott egy kissé lefelé, csípője és térde nem görbült-e valamennyire, vagyis nem tört-e meg a test tökéletes vízszintes vonala. A veszendő esztétikum hiábavaló keresése talán a könyvben ebben a földöntúlian pontos és embertelenül szép gondolatában fogalmazódik meg leginkább. Az esztétikumon túli érdekességű, a figyelmes olvasó számára számtalan emberi és művészi tanulságot szolgáltat a mű.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez