KISS Benedek

SZŰKÜLŐ SZEMMEL

Válogatott verseskötete, az 1993-ban megjelent A világ örökbefogadása óta írott új verseit formálta kötetté Kiss Benedek. A Szűkülő szemmel azonban nem az újrakezdés, nem a változás, nem a friss lendület könyve, hanem az összegzésé, szinte már a búcsúzásé; összegzésé, de másként, mint az összegyűjtött verseknél. A költő ezúttal egy-egy versbe próbálja belesűríteni mindazt, amit átélnie, meglátnia adatott: gyermekkort, "vad viháncolást", küzdelmes, harcos ifjúságot, szerelmet, családot, gyermekeket, szülőföldet és nagyvárost, őszülő hajszálakat és az elmúlás gondolatát, tavaszokat és őszöket, izzó nyarakat és hideg teleket. Számbavétel és búcsú szinte minden verse a kötetnek, és ehhez illően tömörek, összefogottak, és csakis a lényegre koncentrálók, ám ez a lényeg Kiss Benedek esetében sohasem valami elvontság, filozófiai reflexió vagy magánmitológia. A költő a konkrétumok, az egyedi és egyszeri jelenségek, gesztusok, látványok, tárgyak, pillanatok rabja, azok fogságában él. Számára a hulló gesztenye, a présház, egy kinyitott ablak, egy madárhang, egy szélroham a Duna felett, a természet egy-egy jelensége közvetíti az "egészet", a "mindent" (Járok a nyárban; Téli alkonyon; Rigók, ti - lelkek!; Gesztenyehullás; Ömlik a köd; Nagy pörkölésre készül Március; Otthon stb.). De éppen ezért válik jelentőssé szinte valamennyi képe a kötet verseinek. Nem szimbólumok ezek, nem filozofémák, hanem hatalmas, kiterjesztett szinekdochék: a rész Kiss Benedeknél szinte mindig az egész helyett áll, egy egész életről vall. Talán legjelentősebb eddigi kötete ez a költőnek - minden verskedvelő olvasó figyelmére érdemes, annál is inkább, mert a jövő útjait jelöli ki csiszolt képeivel, a maga életműve továbbformálásának irányait.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez