KODOLÁNYI János

A VAS FIAI

Kodolányi egyik legjobb történelmi regénye az ormánsági parasztfiú - Bene - kalandos életén keresztül vezeti el a mai olvasót a tatárjárás korának Magyarországába, IV. Béla király országlásába, hogy fiatalos virtusosságán, szerelmén, házasságán, harcain és szolgaságán példázza a 13. századi magyarság életét. A szerző a harmincas évek közepén úgy írt a fenyegető tatárveszedelemről, hogy éreztette: a társtalan és társat kereső magyarságot a regény írásának idején is nemzetvesztő veszedelem fenyegeti. A hódító Batu kán mondja ki a nagy tanulságot: "Ez a nép útálja a maga urait, de az új urak nem kellenek neki." A dolgát tevő nép józanságára hivatkozik az író, a lovat futtató, jószágot őrző, kölest vető, pogány isteneit feledő, de a keresztény hitet apránként befogadó, ha kell: dolgozó, ha kell: harcoló népre, amely karddal vagy bujdokolva, szörnyű veszteségek után is túlélte a tatár hordák dúlását, amely - egymás közt kincsért, rangért tülekedő, az ország érdekét nem tekintő - urai ellenében tartotta fenn magyarságát. A Laczkó Géza, Móricz Zsigmond stílusbravúrjának nyomán haladva hitető erővel eleveníti meg elmúlt századok nemes magyar nyelvét, az "időkulisszát" története körül.
Olyan történelmi regény a Vas fiai, amelynek történetisége hiteles, regényessége pedig mindvégig lebilincselő.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez