KODOLÁNYI János

BOLDOG BÉKEIDŐ

A regény a századforduló "aranykorát", a ferenc-józsefi "boldog békeidők" magyar társadalmát eleveníti meg. A mű előterében Németh Gyula erdész alakja áll, aki előbb feleségét taszítja el, majd két nő, Kádi, a sváb cseléd és Piroska, házvezetőjének lánya között vergődik. Németh "korrekt" ember - mások szemében. Az író föltárja egyéniségének rejtett mélységeit. Az erdész életéből hiányzik az igazi szeretet, önző, akarattalan ember, az események játékszere, tetteit és indulatait a szenvedély vezeti. Kodolányi azt is megérteti, hogy az erdész elrontott életének legalább annyira oka a kor is, mely ilyenné formálta. Németh Gyula drámájával párhuzamosan kibontakozik a falu képe, a baranyai félig magyar, félig sváb fészek köznapi és ünnepi élete; a templom, a kocsma, a cséplés, a kaszinó....A kifosztott, szeretettelen, hazugságra épült világban egyetlen meleg színt az erdész kisfia kap, aki meghökkentő kérdéseivel nyitogatja, leplezi le a felnőttek zárt és álszent világát. A regény legszebb, legemlékezetesebb jelenetei - például amikor apja korbáccsal veri, vagy amikor a sváb cselédlányt írni tanítja - mind az ő alakjához fűződnek.

Kodolányi nagy művészettel ábrázolja a kort, a hőseit, a történelem és a lélek belső rezdüléseit. A terjedelmes regény egyetlen nyár eseményét mondja el. A zengő, tiszta szép nyelv művének külön értéke.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez