KOSZTOLÁNYI Dezső

ESTI KORNÉL + ESTI KORNÉL KALANDJAI

Kosztolányi talán azért vonzódott Freudhoz, mert maga is különös pszichológiai alkat volt. Ez magyarázza legjobb elbeszéléseit, az Esti Kornél-sorozatot. Esti Kornél Kosztolányi alteregója, hasonmása, aki megőrzi a Boldog szomorú dalban elveszett "kincset": a fiatalság vadságát, anarchikus lázadását, korlátot nem ismerő féktelenségét. A negyvenéves polgári kényelemben élő költő "feltámasztja" és felkeresi Esti Kornélt, hogy közösen írjanak. "Mind a ketten egy évben és egy napon születtünk, sőt egy órában és egy percben is: 1885. március 29-én, virágvasárnap, nappali pont hatórakor. Ez a titokzatos véletlen mélyen hatott ránk" - írja Kosztolányi a novellasorozat bevezetőjében. A játékos, romantikus életvitel - amitől őt a polgárosodó jólét elvonta - Esti Kornél történetében él tovább: a rossz, a züllött, a bohém költő arcát vállalja az alterego Esti Kornél, Kosztolányi, az író viszont főszereplője szemével tekinthet az életre, szerelmeire, kalandjaira, utazásaira és az irodalmi életre.

Esti Kornél egyik legszebb kalandja az a különös villamos utazás, amely egyszerre hétköznapi és megrázó. Hétköznapi, mert reálisan számol be az útról, és megrázó, mert minden mondatában viszolyogva érezzük, hogy ez az út jelképe az emberi életnek, amely sok küszködésben és kevés örömben telik el, és amikor hőse végre kényelmes, ablak melletti üléshez kerül, és élvezni szeretné a látványt - a végállomás (a halál) következik. Így lesz súlyossá, telik meg mély és fájdalmas tartalommal a befejezés két tőmondata: "Elmosolyodtam. Leszálltam."

Az 1936-ban Kosztolányi halála évében kiadott Tengerszem című kötet újabb történeteket foglalt magába Esti Kornél Kalandjai címmel. Ezt a lazább ciktust szoros gondolati összefüggés kapcsolja a kötet első részéhez. A novellák nemegyszer válaszolnak Esti Kornélnak, olykor nyíltan (Vendég), olykor szimbolikusan, fölidézve az élet végét (Az utolsó fölolvasás). Egy-egy "miniatürben" mesteri képet fest, nem annyira történésekről, mint inkább lelkiállapotokról, olyan evidenciának tetsző helyzetekről, melyeket többféle összefüggésben láttat és értelmez (Boldogság; Kernel Kálmán eltűnése).

A lebegő valószínűtlenség határán imbolygó, angyalian tiszta és angyalian romlott Esti Kornélról szóló elbeszélések - a magyar novellairodalom gyöngyszemei közé tartoznak.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez