KOVÁCS István

A TÉR TÖREDÉKEI

"Nem tudjuk szétszedni / a történelem ördöglakatát,. / Hurkai / szorulnak csuklóra, / nyakra, / hálóba fojtják a lelket." - vallja az Ördöglakat című kötetének - e válogatásban is szereplő - címadó versében a költő, s e sorok egyben a mostani kötet kulcsmondatának, vezérgondolatának is tekinthetők. Mert Kovács István költészetében a magán- és köztörténelem szorosan egybefonódik. A második világháborúban elvesztett apa hiánya - "a földre tapadt jégvirágnak. ujjai vízmosások gyökérzetébe fagytak" - legalább olyan kínzó, mint a kamasz- és ifjúkor szabadsághiánya, amikor "megtanultunk hallgatni legbelül", vagy miként A sziklagörgetés alól felmentett Sziszifusz című versben írja: "Helyben vagyok, helyben járok, helyben lélegzem". Számos versében történelmünk válságos pillanatait - a segesvári csatát, a világosi fegyverletételt - idézi (Segesvári éjszaka; Világos, 1849), s mivel történészként, műfordítóként igen szoros szálak kötik a lengyel kultúrához, költészetében is jelen van a sokat szenvedett nép történelme (pl. Katyn fekete könyve; Szent János- katedrális, 1944; Végakarat). A Kierkegaard artistái ciklusban az 56-os forradalomról és az utána következő nyomasztó évekről vall. Az 1966-ban - a forradalom tizedik évfordulóján - keletkezett Budapest című versében a temetővé vált város képét idézi: "a sír-sorok / mint gyeptégla-sikátorok / szeletelték fel a parkokat." A határainkon túl élő magyarság sorsa iránt érzett felelősség és aggodalom hatja át az Előbb és aztán és egyszerre ciklus darabjait: erdélyi tájak, romló falvak meghurcolt magyar emberek élete e versek témája (Temetheted-e; Széki ének; Kopjafák; Beolvasztás; Sors; Vallomás). A csángók, az anyanyelvét vesztő nép sorsával foglalkozó versek külön ciklusban olvashatók a kötetben (Bejegyzések a csángó-krónikába): "Ha nem teremt, / töredelem / a nyelv. Nyelvünk huszita máglya / - hamvad." Az Álom a költészetről ciklusban a versírás műhelygondjairól, költőelődökről (Balassi, Petőfi, Dsida Jenő, Radnóti, Szabédi László, Nagy László) és kortársakról vall (Utassy József, Döbrentei Kornél).

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez