KŐRÖSSI P. József

ELEFÁNTVADÁSZAT A GYERMEKSZOBÁBAN

"ők mondták, én írtam" - szól a kötet mottója, vagyis a költő a gyermekeitől ellesett beszédfordulatokat, a tőlük megfigyelt gondolatokat, netán saját gyermeksége fölidézett hangjait foglalja sajátos versbeszédű műveibe, nagyjából úgy, ahogyan az e műfajban oly divatba jött svéd gyermekversek hangzanak. A központozás nélküli, csupa kisbetűs, olykor szándékoltan helyesírási hibákkal tűzdelt szabad verseknek a belső ritmusa, ütemes gondolatisága ragadja meg először az olvasót, és kivált Kőrössi P. József ama képessége: milyen sikeresen helyezi vissza magát a gyermekkor létszemléletébe (apákok és anyákok; példájul lányaimról; lám a néni láma néni; űzőke meg fűzőke stb.). Noha nem idegen e formától a zeneiség vagy szó- és rímjáték, azért inkább a posztmodern forrásvidék nyelvisége és a lélektan tapasztalati anyaga - vagyis a költő hiteles "infantilizmusa" - jellemzi a mondandót és a kifejezőeszközöket. Magyarán a gyermeki szemlélet abszolút hitelessé válik, például: "legyen rántotthús / legyen hússal megtöltve a panír" (találkozunk a szendvicsben) vagy "csináltam rólad fényképet apa / és nem látszom veled a képen / veled soha senki nem látszik" (idehozom az asztalodra).
A versek elmélyült, elemző olvasása derít fényt arra, hogy a gyermekiség mögött egy eredendően naiv, mégis szenzibilis világértelmezés - afféle kiskorú létfilozófia - húzódik meg. - Igényes versolvasók minden korosztályának ajánlható kötet, amelyet Károlyi Marianna grafikái illusztrálnak.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez