Walter KRÄMER

A MESSZESÉG TITKAI

A felfedezések nemcsak a földrajz történetének részei, hanem az emberiség egész történelmének is: lényegesen hozzájárultak földünk megismeréséhez, s ezzel az egyes korok és kultúrák világképéhez. Walter Krämer kötete, amelyben az ókori felfedező utakat és az ókori földrajzi ismeretek alakulását ismerteti, gazdag és bonyolult anyagot tár fel. Egyrészt számos tudományág (régészet, földrajz, írástörténet, történelem stb.) szerteágazó eredményeit hasznosítja, másrészt állandóan szem előtt tartja a földrajzi ismeretek társadalmi meghatározottságát: azt, hogy az eltérő jellegű társadalmak más-más földrajzi világképet alakítottak ki, s ezért e világkép nem lehetett sem összefüggő, sem folyamatos, fejlődését gyakori visszaesések szakították meg.
A kötet az ősember világhódító útjának bemutatásával indul, majd a legősibb közel-keleti kultúrák ismertetésével folytatódik. A mezopotámiai társadalmak szárazföldi felfedezései után az egyiptomiak már bekalandozták a Földközi-tengert, a föníciaiak pedig már Heraklész oszlopain, a Gibraltári-szoroson is túl merészkedtek, és körülhajózták Afrikát. A görögök új korszakot hoztak: Hérodotosz és Xenophon nagy utazásai után Nagy Sándor seregével messze behatol Indiába, Pütheász körülhajózza a Brit-szigeteket, Eratoszthenész meglepő pontossággal meghatározza a föld nagyságát, és világtérképet rajzol. Itt, i.e. 200 körül, a római birodalom kialakulása előtt zárul (a folytatást új kötetekben ígérő) érdekes, adatgazdag munka.

Vissza a főoldalra   * * *    Vissza a kereséshez