KRISTÓ - MAKK

AZ ÁRPÁD-HÁZI URALKODÓK

A jelen kötet 28 életrajzot tartalmaz; a portrék a 9. századtól a 14. század elejéig, kronologikus rendben idézik fel a magyar történelem első és legnagyobb uralkodócsaládjának, az Árpád-háznak választott, illetve felszentelt fejedelmeit és királyait. A dinasztia- alapitó Álmos alakja és sorsa a bibliai Mózes nagyságát idézi. Fiáról Árpádról szinte kizárólag csak Anonymus történetéből tudunk. A honfoglalásban betöltött tényleges szerepéről tehát csak annyit mondhatunk: akkor állt fejedelemként a magyarok élén, amikor a Kárpát-medencét elfoglaltuk. Árpád közvetlen utódait sem lehet megnyugtatóan megnevezni, csupán az látszik biztosnak, hogy Gyeücsa, azaz Géza nevéhez fűződik az új "irányvonal" kialakítása, amely a magyarság fennmaradásához alapvetően szükség volt. A szerzők azt is bebizonyítják, hogy I. István korszakos jelentőségét történelmünkben nem a késői utókor fedezte fel, hanem a 11. század, tehát a saját kora is (hiszen szentté avatása már 1083-ban megtörtént). A kötetben nem csupán a kiemelkedőbb uralkodók kerülnek ember- és jelen-közelbe (I. András, I.László, IV.László, IV.Béla), de eddig csak szakmai körökben ismert adatokat tudhatunk meg néhány Árpád-házi királyunkról is: Orseolo Péterről, aki szeme világával fizetett zsarnoki önkényéért; Salamonról, legkalandosabb életű uralkodónkról; a vak II. Béláról, akinek ítéleteit gyakran az alkohol mámora befolyásolta; és fiáról, II. Gézáról, aki a német szövetséggel szemben a francia királlyal egyezkedett az ország érdekében. Az utolsó életrajz természetesen a fiatalon elhunyt III. Andrásé. Az Árpád-ház tehát 1301-ben fiúágon, 1338-ban pedig nőágon (András leányával) is kihalt.
A kötet alapvető segédkönyvként is szolgálhat a nemzeti történelmünk kezdeteit tanulmányozók számára.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez