Krúdy Gyula

BOLDOGULT ÚRFIKOROMBAN ÉS MÁS ELBESZÉLÉSEK

A húszas évek legvégétől számítja az irodalomtörténet Krúdy utolsó, sokat vitatott alkotói korszakát. 1929-ben jelent meg talán legkülönösebb, legrendhagyóbb regénye, a Boldogult úrfikoromban, 1931-ben a hasonló jelzőkkel illethető Az élet álom című novelláskötete, és ez a korszak hozta azokat a novelláit is, amelyekkel szemben leginkább tanácstalan a kritika és olvasói értékelés. E korszak főműveit, a Boldogult úrfikoromban című regényt, Az élet álom teljes anyagát, valamint olyan nagy novellákat tartalmaz a kötet, mint A gordonkás pisztolygolyója vagy a "Zöld Ász". Volt idő, amikor e művek jó részét "realistának" tekintette az irodalomtörténet-írás. Való igaz, e művekben nem történik semmi rendhagyó. Sőt, alig is történik bennük valami. Egy úr kispörköltet fogyaszt. Egy férj kimarad néhány napig, kocsmáról kocsmára járva ünneplik egy öreg barátjuk születésnapját. Egy beteg, kivénült alkoholista mereng az elmúlásról és annak különös jeleiről, előjeleiről. Egy másik úr nekifog halat enni. A regény pedig szinte cáfolata mindannak, ami a regényről mint műfajról tudható: egyetlen hatalmas "darvadozás" a Bécs városához címzett fogadóban, ahol a legnagyobb eseményeket az újabb és újabb (egyébként szerény, köznapi) fogások és a kocsmáros bosszantásai jelentik. Lecsupaszult e művekben a valaha oly sokszínű, sokhúrú Krúdy-stílus is. Semmi romantika, semmi szecesszió, semmi fantasztikus színezés, kép, metafora- és hasonlatburjánzás. Szinte kopogóssá, puritánná vált a valaha oly színes Krúdy-irály. És mégis. Ha irodalomtörténetileg kimutathatatlanul is, ha fogalmilag megragadhatatlanul is, de ez a Krúdy az igazi, a végső, a legnagyobb. Legalábbis így vélekedtek róla a neves Krúdy-értők Márai Sándortól Rónay Györgyig és tovább, napjainkig.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez