Thomas S. KUHN

A TUDOMÁNYOS FORRADALMAK SZERKEZETE

Kuhn könyve először 1962-ben jelent meg Amerikában, azóta kétségkívül a leginkább olvasott, vitatott, legnagyobb fordulatot hozóként ünnepelt, illetve átkozott tudományfilozófiai műnek számít. Rövid könyve (ő maga esszének nevezi) alapgondolata nagyon egyszerű, sőt kézenfekvő: hogy egy-egy korban mit tekintenek tudománynak, mit fogadnak el tudományos felfedezésnek, hogy kiket tekintenek tudósnak, azt lényegében egy sajátos céh, a tudósok céhe dönti el, ez a céh pedig azon az alapon szerveződik, hogy tagjai világmodell, paradigma (a szerző kedves kifejezése, terminus technicusa) alapján állanak. A paradigmát oktatják az egyetemeken, azt kodifikálják a kézikönyvek, az határozza meg, milyen kutatási feladatok "értelmesek", a megismert igazságok hol szorulnak további ellenőrzésre, finomításra. Kuhn roppant érzékletesen és igen sok, elsősorban a természettudományok köréből vett példával illusztrálja, mit is jelent egy-egy korban és egy-egy szakterületen a paradigma, ironikusan és néha alig-alig leplezett gúnnyal szól a kész paradigmák alapján "rejtvényfejtéssel" foglalkozó tudósokról. Az igazi tudomány mindig túlmutat egy adott paradigmán, ezért tekinthető valóban újnak, "forradalminak". Hogy miként kerül sor a paradigmák felborítására, hogyan paradigmatizálódik azután az új felfedezés, a tudományos forradalom is, hogyan viszonyulnak a régi paradigma hívei az újhoz stb. ilyesféle kérdésekre keresi a választ Kuhn. Könyve, amely maga is paradigmákat robbantott fel, amely egyként szemben áll mind az irracionalista, mind a szcientista tudományelméletekkel, valóban alapvető jelentőségű és nemcsak a tudományelmélet, de a tudománytörténet, a tudományszociológia, sőt az ismeretelmélet területén is. (A könyvhöz Fehér Márta írt utószót.)

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez