LÁSZLÓFFY Aladár

A KÉPZELETBELI ÁSATÁS

"Ez az egyetlen, ami az embernél is erősebb, a megőrző emlékezet" - írja Lászlóffy. Regényének legfőbb dimenziója a múlt. Az emberek többnyire előre verekszik magukat az időben, az életben, e kötet hősei, legkivált az emlékek után nyomozó főhőse, Szabados Miklós - visszafelé küzdenek. Hiszen ha a világ olyan ráismerhetetlenül megváltozott a középeurópai, s közelebbről az erdélyi tájon, legalább a lélek benső világa őrizze meg a maga múlthoz kötött lényegét, hogy az maradhasson az ember, ami. A Szabadosok és az oldalági rokonok históriáját fölfejtő modern "családregény" a millenniumi békeidőktől szinte napjainkig követi a família sorsát. A történelem kerekének sebes forgásában kavarognak az életpályák, amelyek számára egyetlen bizonyos pont létezik csupán, a kisvárosi Ház, s benne a család összetartója, a dédnagyanya, Memus. Időnek és térnek e sajátos, visszafutó dimenziójában a csörgedező cselekményszálnak a legfőbb érzés, a szeretet szab medret: a Memus megszemélyesítette összetartozás. S ugyanez motiválja Szabados Miklós célját is: "képzeletbeli ásatással" minden föllelhető dokumentumot, levelet, kalapdobozt összegyűjteni és rekonstruálni ősei talán még egységben ábrázolható életét, az utókor jószándékú gesztusával tanulságképpen a mának. De az ember a múltat pontosan aligha rekonstruálhatja. Az emlékezet újraértelmező munkájával, a múlt életek mozzanatainak egységbe fogásával azonban új tanulságok épületét emelheti: a jelenkor szellemi tornyát. Ilyenformán fölépített "családi glóbusz" ez a regény, mely kerek és egész. Az esszé, a líra, a szociográfia elemei egyneműsödnek a prózáéval,mindezek egyetlen írói szándékot szolgálnak; ráébreszteni az olvasót, hogy csakis a biztos múlttudat birtokában ismerhetjük föl jelenkori hivatásunk és jövőalakító törekvésünk biztos irányát.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez