
Johannes LINNANKOSKI
DAL A TŰZPIROS VIRÁGRÓL
A regény főhőse, Olavi, egy módos parasztgazda fia, csupa életkedv,
robosztus erő, erős lélek, szerelmi flörtjei során heves
fellobbanással feleségül akar venni egy zsellérlányt, de maradi apja
közbelép. Olavi megválik a szülői háztól, s mint a bibliai tékozló fiú
földönfutóvá lesz. Egy erdei faúsztató csoportnál talál munkát. A
zuhatagos hegyi folyón lélegzetelállító bátorságával elkápráztatja
társait, s a közeli faluból odasereglett bámulókat, köztük Küllikit,
akibe végzetesen beleszeret. De mint a mesebeli ármány, itt is
közbelép a kegyetlen apa, s elválasztja a fiatalokat. Olive ide-oda
hányódik, sehol sem tud gyökeret verni. Futó szerelmei csak múló
mámort, ürességet hagynak a szívében. Hosszú bolyongás után hazatér,
de megbántott apjával már nem beszélhet és anyját is hamarosan
elveszti. Lelkében a friss gyász okozta sebekkel levelet ír
Küllikinek, s új fordulatot vesz az élete....
Linnankoski elsősorban az érzelmekre tud hatni, mint kortársai
közül csak kevesen. Műve nem nélkülözi a népmesék fordulatait,
romlatlan báját, üde költőiségét. Erdő- és tájleíró részleteiben
inkább poétára emlékeztet, mint epikusra. Nőalakjai légiesen könnyű,
szinte álomból szőtt figurák. Műve is ilyen: álom és a valóság,
szárnyaló képzelet és a hűvös tények játékos szövevénye; atmoszféráját
édeskés, szomorkás hangulat tölti ki. Múlandó kellékeinél sokkal
fontosabb az, ami maradandó: Linnankoski kristályosan tiszta, szép
stílusa, mesteri leíró művészete.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|