LISSÁK György

AZ ARANYKÍGYÓ

A mű leginkább történelmi regénynek nevezhető, mely a dokumentumregény, az irodalmi forgatókönyv és az esszé eszközeit is fölmutatja. Hangvétele olykor a riportéhoz közeli, olykor drámaivá forrósul. A szerző a történész alaposságával és a szépíró ihletettségével nyúl Fráfer György ellentmondásos alakjának megformálásához. A tényszerű és egyben szubjektív megvilágítás fényénél reneszánsz hősre ismerünk. Híven idézi a kort műveltség-, ízlés- és diplomáciatörténeti vonatkozásaival együtt. Párbeszédekbe és leírásokba szőtt utalásai, de mértékletes archaizálása is a kép pontosságát szolgálják.

A regény Fráter György utolsó napjainak fölidézésével, az 1551. december 13-ától, Luca napjától 17-ig történt eseményekkel kezdődik. A krónika lapjain kibomlik a pályája csúcsára érkező barát történelmet formáló figurája, a diplomata, a pap és katona, aki hetvenévesen kész a pápai méltóság meghódítására, hogy a keresztény Európát a török ellen szervezze. És megelevenedik a kor egyik jellemző politikai gyilkossága: Castaldo és Pallavicini nemcsak a bíborosi jelvényeket viszik el Alvincra, hanem a bérgyilkos tőröket is. A történelemből jól ismert szituáció, a levéllel foglalkozó Fráter György felkoncolása drámaian, emberi, társadalmi és politikai indítékoktól motiváltan jelenik meg. Majd ezután - ahogy a fejezetcím is jelzi -, da capo al fine játszódik le kezdettől a végéig hősünk élete, sorsa.

- A mű kettős feladatot teljesít: érdeklődésre számíthat olvasmányosságával, tárgyi gazdagságával mind a 16-18 éves tanulóifjúság, mind a történelmi érdekődésű felnőtt olvasók körében.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez