
LÖVÉTEI Lázár László
A NÉVADÁS ÖRÖME
A kolozsvári egyetem magyar bölcsészeinek fóruma - a gesztus
értékű elnevezésével sokatmondó - Előretolt helyőrség
egyik jellegzetes alkotója Lövétei Lázár László.
Nemzedéktársaihoz hasonlóan kimódolt devianciát, csak azért is
dacot, ifjonti vásottságot, pózos rosszaságot jelenít meg
erősen gondolati jellegű és etikai ihletésű verseiben, miközben
őszintén sajnálja a gyermekség naivitásának elvesztét
(Feladvány az értékről), szégyenlősen megvallja
magyarságát is (Hazafias lelkület). Alapállása,
alaphangja mégis a gúny, az irónia és önirónia, az abszurdra
való fogékonyság és a kendőzetlen őszinteség (Nem bohóc, de;
A kultúra gyűrűi; Felfelé a piramison; A szoknya; A statikáról
stb.). Látszólag senki és semmi sem szent előtte, ám
verseinek üzenete éppen az élet és az értékek védelme, a
szépség és jóság áhítása a nemes eszmék utáni vágy, melyek
kapaszkodókat adhatnak a kifordított létben. Vagyis a mondandó
tisztaságát és szépségét a hányavetiség pózában jeleníti meg a
költő, ilyen abszurd módon jelenítve a világ abszurditását.
Lövétei fügét mutat minden álságnak, képmutatásnak, és ezt nem
formabontó modernizmussal, pukkasztó avantgárdizmussal teszi,
éppen hogy kiművelt formakészséggel, gazdag eszköztárral -
példázva azt az általánosabb érvényű megfigyelést, hogy a
fiatal erdélyi költők kiszámított hányavetiségük ellenére is
ügyelnek a megszólalás formáira, követik az új klasszicizálódás
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|