Thomas MANN

TONIO KRÖGER;  HALÁL VELENCÉBEN

A Tonio Kröger-ben az író a korabeli német polgári és értelmiségi fiatalság hangulatát jeleníti meg; művész és polgár viszonyát a szellem emberének helyét a hanyatlásnak indult polgári társadalomban. A mű tanúsága szerint kétféle ember van : a józanok, az életben sikeresek, Tonio Kröger szavaival élve "a szőkék és kék szeműek", a normális átlagpolgárok, és azok, akik valamilyen testi vagy lelki különbözőség folytán kiválnak ebből a világból. Tonio Kröger tulajdonképpen maga az író, akinek kételyei, vallomása, művészetfelfogása egyben a kor művészetértelmezésének kritikája is. A hős szemében művésznek lenni egyáltalán nem dicsőség, sőt: "kissé szégyellni való, veszélyes és kétértelmű kalandorvállalkozás az élet és a tisztesség rovására", melyet azonban csinálni kell annak, aki erre a sorsra született.

A következő kisregény témájában kapcsolódik az elözőhöz. A Halál Velencében című mű szintén a művész-komplexus feldolgozása. Maga a történet itt is igen egyszerű. Egy köztiszteletben álló író, Gustav Aschenbach, velencei nyaralása alkalmával beleszeret egy klasszikus szépségű lengyel fiúba, s ebbe meglehetősen groteszk módon belehal. Természetesen sokkal többről van szó, hiszen az író szavaival: "Gustav Aschenbach költője volt mindazoknak, akik a kimerülés határán dolgoznak, akik már roskadoznak a teher alatt, már felörlődtek, de még tartják magukat, költője mind a teljesítmény e moralistáinak. Sokan vannak ők, és ők a kor hősei." A hős pusztulása tehát nem csupán önmaga megsemmisülését jelenti.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez