MÁRAI Sándor

A GARRENEK MŰVE (Zendülök + Féltékenyek.)

A Garrenek műve Márai Sándor főműve. A szerző három korábbi művét, a harmincas években megjelent a Zendülők és a Féltékenyek, valamint a fordulat éve előtt megjelent a Sértődöttek című regényeit dolgozta össze benne egy újabban írt, a Sereghajtók címmel együtt tetralógiává, igazi regényciklussá. Ezúttal a nagy munka első két kötete került egy kötetbe. Garrenek... az életműnek, az író legbelsőbb, legegyénibb mondandóinak legteljesebb összefoglalása. A polgárról, a polgári létről, mentalitásról, lényegről, a polgár archetípusáról szól benne Márai, egyszerre vallomásosan és szárazon, belső átérzéssel és elidegenítve, a polgár kvintesszenciáját szeretettel felmutatva és azt nyomasztó kritikával illetve, azt megdicsőítve és elmúlását kegyetlenül érzékeltetve.
A Zendülők a kamaszkor, a polgári kamaszkor regénye, így afféle "Előhang" is a tetralógiához. Az érettségi előtt álló négy fiú története, akik nem elérni óhajtanak valamit, hanem a lázadás, a zendülés gesztusát akarják tökélyre vinni. A kamaszlélektant és irracionális kamasz-zűrzavart egyszerre szenvtelenül és ugyanakkor mélyen líraian ábrázoló mű. Sajnálatos módon a Zendűlők nem került be a Hangoskönyvtár állományába.
A Féltékenyek már a felnőttek világát mutatja. Azon kamaszok osztálytársaiét, akik a Zendülők-ben szerepeltek. Ez már a Garrenekről szól. Az apa halálára hazatérő, egymással, az elhagyott szülővárossal, az apa életművével, és sorsképletével szembesülő Garren fiúkét és lányokét, akik számára kérdés az, ami az apa számára természetes és egyedül elképzelhető volt: a polgár és a művész létének harmóniája és antinómiája. E második mű a nagy Thomas Mann regényekkel, novellákkal tart rokonságot, és bár Márai nem lokalizálja kifejezetten a regényt, azért érezhetően a nagy magyar polgárvárosról, az író szülőhelyéről, annak atmoszférájáról, annak "szelleméről" van benne szó.

Vissza a főoldalra   * * *    Vissza a kereséshez