MÁRAI Sándor

VASÁRNAPI KRÓNIKA

1936-1943 közötti időszakot fogja át az eszmefuttatások sorozata, ám hogy sorsdöntő, "történelmi" periódust kísér végig, azt maga az író is érezte; Márai a könyv élére vette az 1939 szeptember elején kelt Búcsú című tárcát, amelyben az újabb világháború kirobbanásának napjaiban mély megrendüléssel búcsúztatja az európai kultúrát és szellemet, amelyhez tartozónak vallotta magát. Sem e döntő fordulat előtt, sem azt követően nem foglalkozik közvetlenül a politika eseményeivel, azok inkább csak a háttérben derengenek fel - egy européer töprengéseit, a független író és polgár frappáns gondolat-futamait követhetjük inkább, aki kicsiny eseményekből egy-egy köznapinak tetsző jelenségből kiindulva és e jelzéseknek mélyebb értelmet adva jut el felelősségteljes erkölcsi következtetésekig. Az írások vezérszavai: a stílus, a szellem, az ízlés, a megtartó bizalom és becsület, szemben a tömegek, a civilizáció, a szenvedélyek, ösztönök fogalmaival. S az európai kultúra és szellem eljegyzettje még nagyobb távlatokat érintő témákat is megpendít. A közíró nem csak a háborús eseményeken eszmélkedik, ismételten megszólal a literátor író is, korproblémákhoz kötve az irodalmi eszmefuttatást. Magyarság és európaiság egybeillő definícióit többféle megközelítésben kapjuk. Márai ismételten a jövőbe, a háborús pusztulás utáni időkre nézve fogalmazza meg maximáit: "Vissza kell adni az európai embernek küldetésébe, hivatásába vetett hitét", ez a "közös műveltség szolidaritásának parancsa". Talán nem a legkiemelkedőbb könyv az életműben; frappáns tömörsége, megfogalmazásainak elegáns könnyedsége azonban rokon naplóinak formavilágával, gondolatjárásával, a legigényesebb közírói színvonalat képviselve.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez