MENSÁROS Zoltán

PÁRHUZAMOS MAGÁNYOK

Mensáros Zoltán - a nagy színész fivére - kulcsregényében testvére életének utolsó időszakát eleveníti meg, oly módon, hogy hol a feleség, hol az íróbáty hol a kedvelt, majd gyűlölt tanítvány, hol a börtönben megismert barát, hol magának a főszereplőnek, Palkó Gábornak a nézőpontjából bontakoznak ki az események. Az elbeszélők személyének váltogatása révén a hangsúly a külső történésekről áttevődik a lelki folyamatok finom rezzenéseinek ábrázolására és az események többszólamúságának érzékeltetésére. A zaklatott sorsú színészember vidéken készül a hőn áhított Lear király szerepére. Ahogy a Shakespeare-i hős az illúzióiból, úgy ő egy súlyos betegségből lábadozva vet számot az életével. Részben szerelemből, részben politikai érdekből kötött házassága rég válságba jutott. Külön élnek, de az emlékek súlyától terhelten véglegesen nem tudtak elszakadni egymástól. A kihűlt szeretet helyére viszont beköltözött a másik örökös vádolása a múlt elszalasztott lehetőségeiért. Hasonlóan a szeretet és gyülölet ambivalenciája feszíti szét Palkó Gábor és a volt tanítvány, Zsóka Domokos kapcsolatát, vagy a színésznek a fivéréhez fűződő viszonyát is. A színiakadémiáról való kizárás, a vidéki segédszínészkedés, a kezdeti sikerek, az 56 utáni börtönévek, a pályára való újbóli visszakapaszkodás mind lelkileg, mind testileg megtépázott emberré tették, aki nemcsak önmagát, de környezetét is folytonosan megsebezte. A mű nem klasszikus értelemben vett színészéletrajz, inkább egy nagy formátumú, tehetséges ember belső vívódásainak, szűkebb környezetével való konfliktusainak hiteles és árnyalt ábrázolása.
- A kulcsregények mindenkor kíváncsiságot keltő tulajdonságán túl a könyv művészi erényei is növelik majd népszerűségét.

Vissza a főoldalra   * * *    Vissza a kereséshez