MOLDOVA György

A SZENT IMRE-INDULÓ

- És miért nem lázadtagtok fel? - Nem lehetett. Azt hittük, így jobb lesz... - hangzik az egyik dialógusban az újra és újra visszatérő érv, amellyel a többség még a vágóhíd küszöbén is igazolja a kompromisszumos alapon szerveződött Zsidó Tanács passzivitását, azt a hitet, hogy az állampolgári lojalitás, az utolsó lehelletig megtartott engedelmesség végül is majd elhárítja az erőszak haragját. Igen kevesen vannak, akik tudják, hogy nem az átvészelés a fontos, hanem az, hogy mennyit kell az embernek önmagából feláldoznia. Koterba, a lengyel zsidó orvos, Teitelbaum, a dési rabbi ilyenek. A Szent Imre-induló főhőse, akit kisfiús álmaiban, abban a törekvésben, hogy "imrés" diák lehessen először a numerus clausus zavar meg, később a világméretű katasztrófa, a háború és a gettó szörnyűségei idején azok közé tartozik, akik Koterbát tekintik példaképnek. Míg a többieken szinte semmit sem változtatott a tragédia, Kőhidai Miklós átélte a katarzist: apró jele ennek, hogy amikor már felveszik a Szent Imre Gimnáziumba, tudja, ennek semmilyen jelentősége sincs. A regény folytatása (Az elhúzódó szüzesség) arról szól, hogy a gyermekkori élmények miképpen hatnak ki Kőhidai további pályájára.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez